RELAÞIILE ROMÂNO-MAGHIARE ºi modelul de reconciliere franco-german

A ROMÁN–MAGYAR KAPCSOLATOKés a francia–német megbékélési model

ROMANIAN-HUNGARIAN RELATIONSand the French-German Reconciliation

SERIADiVERSITATE

ETNOCULTURALÃÎN ROMÂNIA

RELAÞIILE ROMÂNO-MAGHIARE ºi modelul de reconciliere franco-german

A ROMÁN–MAGYAR KAPCSOLATOKés a francia–német megbékélési model

ROMANIAN-HUNGARIAN RELATIONSand the French-German Reconciliation

Editori/Szerkesztette/Edited byLevente SALAT

Smaranda ENACHE

CENTRUL DERESURSE PENTRU

DiVERSITATEETNOCULTURALÃ

ETHNOCULTURALDiVERSITYRESOURCECENTER

CLUJ, 2004

Liga PRO EUROPA Liga

RELAÞIILE ROMÂNO-MAGHIARE ºi modelul de reconciliere franco-germanA ROMÁN-MAGYAR KAPCSOLATOK és a francia–német megbékélési modelROMANIAN-HUNGARIAN RELATIONS and the French-German Reconciliation,Editori/Szerkesztette/Edited by Levente SALAT, Smaranda ENACHE, Cluj-Napoca, Fundaþia CRDE, 2004640 p.; 16x23,5 cmISBN 973-86239-5-2

I. ENACHE, Smaranda (ed.)II. SALAT, Levente (ed.)

323. I(498)(063)

© CENTRUL DE RESURSE PENTRUDIVERSITATE ETNOCULTURALé LIGA PRO EUROPACluj-Napoca, 2004

Seria: „Sinteze”Coordonatori: Gábor ÁDÁM ºi Levente SALAT

Volumul 9: Relaþiile româno-maghiare ºi modelul de reconciliere franco-germanA román-magyar kapcsolatok és a francia-német megbékélési modellRomanian-Hungarian Relations and the French-German Reconciliation

Lector: Lucian NASTASÃTraduceri: Cristina DUMITRU, Mária KOVÁCS (englezã), Zsuzsa HADHÁZY, Elek SZOKOLY (maghiarã), Florica PERIAN, Enikõ VENCZEL (românã)Tehnoredactare: András TÁNCZOS, LineartCoperta ºi grafica seriei: Elemér KÖNCZEY

CUPRINS

Relaþiile româno-maghiare ºi modelul de reconciliere franco-german.Argument (Levente SALAT, Smaranda ENACHE) . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Biroul de Tineret Franco-German. Un caz de succes al educaþiei pentrupace ºi al cooperãrii interculturale în Europa (Bernard VIALE) . . . . . 17

Invitaþia de participare . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

Gabriel ANDREESCU, Necesitatea reconcilierii interne . . . . . . . . . . . . . . 37Nándor BÁRDI, Relaþiile româno-maghiare, trecut ºi viitor . . . . . . . . . . . 45Dan BERINDEI, Dezechilibrul relaþiilor româno-maghiare . . . . . . . . . . . . 99Vasile DÂNCU, Modelul româno-maghiar de reconciliere . . . . . . . . . . . . 107Péter DEMÉNY, Divergenþe în relaþiile româno-maghiare . . . . . . . . . . . . 121László DÉNES, Dileme ale relaþiilor româno-maghiare . . . . . . . . . . . . . . 129György ENYEDI, Bariere ale colaborãrii româno-maghiare . . . . . . . . . . . 137Kinga GÁL, Dimensiunea europeanã a colaborãrii româno-maghiare . . 145Mircea GEOANÃ, Importanþa modelului franco-german

pentru reconcilierea româno-maghiarã . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159István HALLER, Despre o reconciliere politicã româno-maghiarã . . . . . 173István HORVÁTH, Istoria relaþiilor româno-maghiare

în perioada post-comunistã . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187Sándor JANKÓ SZÉP, Integrarea europeanã ca stimulent

al reconcilierii . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213Lajos KÁNTOR, Despre colaborarea româno-maghiarã . . . . . . . . . . . . . . 227Attila KELEMEN, Argumente ºi soluþii în problema

româno-maghiarã . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235Péter KENDE, O naþiune maghiarã, o comunitate naþionalã? . . . . . . . . . 243László KÜRTI, Marea schimbare ºi consecinþele acesteia . . . . . . . . . . . . 257Ferenc LENDVAI L., Elveþia Orientului . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265Árpád MÁRTON, Similaritãþi ºi diferenþe între cele douã modele . . . . . 279Zsolt NÉMETH, Provocãrile securitãþii globale . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 287Victor NEUMANN, Relaþiile româno-maghiare într-un moment

de rãscruce . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301Anton NICULESCU, Pentru o consolidare a relaþiilor

româno-maghiare . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 321Ioan-Aurel POP, Despre prietenia româno-maghiarã . . . . . . . . . . . . . . . . 329István RAIS WALLNER, Politicul ca obstacol al reconcilierii . . . . . . . . . 337József SOMAI, Despre necesitatea autocunoaºterii naþionale . . . . . . . . . 345György SZABAD, Neîncrederea ca obstacol al reconcilierii . . . . . . . . . . 363

5

Cuprins

Tibor SZABÓ, Nevoia unui model original al reconcilierii . . . . . . . . . . . 371Vilmos SZABÓ, Români ºi maghiari în tranziþie . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385József SZÁJER, Despre necesitatea colaborãrii româno-maghiare . . . . . . 393László TÓTH GY., Paºi pe drumul reconcilierii . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 401István VÁNYOLÓS A., Mentalitate ºi prejudecatã în relaþiile

româno-maghiare . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 415Daniel VIGHI, Naþionalism ºi culturã în Transilvania . . . . . . . . . . . . . . . 423

În loc de concluziiPerspectivele evoluþiei relaþiilor româno-maghiare ºi modelul

reconcilierii franco-germane (Levente SALAT) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 437Reconcilerea franco-germanã ºi rolul programului intercultural pentru

tineretul francez ºi german (Monica ROBOTIN, Petra SZÁVICS) . . . . 491

DocumenteTratatul de cooperare franco-german . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 565Tratat de înþelegere, cooperare ºi bunã vecinãtate

între România ºi Republica Ungarã . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 583

Despre autori . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 615

6

TARTALOM

A román-magyar kapcsolatok és a francia-német megbékélési modell.Elõszó (SALAT Levente, ENACHE Smaranda) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

A Francia–Német Ifjúsági Iroda. Az európai békenevelésés interkulturális együttmûködés sikeres példája (VIALE Bernard) . . . 21

A felkérés szövege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

ANDREESCU Gabriel, A belsõ megbékélés szükségessége . . . . . . . . . . . . 39BÁRDI Nándor, A román–magyar kapcsolatok, múlt és jelen . . . . . . . . . . 63BERINDEI Dan, Egyensúlyhiány a román–magyar kapcsolatokban . . . . 101DÂNCU Vasile, A megbékélés román–magyar modellje . . . . . . . . . . . . . . 111DEMÉNY Péter, Ellentmondások, amelyek a román–magyar viszonyt

terhelik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123DÉNES László, A román–magyar kapcsolatok dilemmái . . . . . . . . . . . . . 131ENYEDI György, Akadályok a román–magyar együttmûködés útjában . 139GÁL Kinga, A román–magyar együttmûködés európai dimenziója . . . . . 149GEOANÃ Mircea, A francia–német modell jelentõsége

a román–magyar megbékélés szempontjából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163HALLER István, A román–magyar megbékélés politikai feltételeirõl . . . 177HORVÁTH István, A román–magyar kapcsolatok posztkommunista

története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195JANKÓ SZÉP Sándor, Az európai integráció

mint a megbékélés eszköze . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217KÁNTOR Lajos, A román–magyar együttmûködésrõl . . . . . . . . . . . . . . . 229KELEMEN Attila, Érvek és megoldások a román–magyar kérdés

viszonylatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237KENDE Péter, Egyetlen magyar nemzet, egységes nemzeti közösség? . . . 247KÜRTI László, A változás és annak következményei . . . . . . . . . . . . . . . . 259LENDVAI L. Ferenc, Kelet Svájca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269MÁRTON Árpád, A két modell hasonlósága és különbözõsége . . . . . . . 281NÉMETH Zsolt, A globális biztonság kihívásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291NEUMANN Victor, Válaszút elõtt a román–magyar kapcsolatok . . . . . . . 307NICULESCU Anton, A cél a román–magyar kapcsolatok

konszolidálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323POP Ioan-Aurel, A román–magyar barátságról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331RAIS WALLNER István, A politikum mint a megbékélés akadálya . . . . 339SOMAI József, A nemzeti önismeret szükségességérõl . . . . . . . . . . . . . . 351SZABAD György, A bizalmatlanság mint a megbékélés akadálya . . . . . . 365

7

Tartalom

SZABÓ Tibor, A megbékéléshez eredeti modell szükségeltetik . . . . . . . . 375SZABÓ Vilmos, Románok és magyarok az átmenet idején . . . . . . . . . . . 387SZÁJER József, A román–magyar együttmûködés szükségességérõl . . . . 395TÓTH GY. László, Lépések a megbékéléshez vezetõ úton . . . . . . . . . . . . 405VÁNYOLÓS A. István, Mentalitás és elõítélet a román–magyar

kapcsolatokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 417VIGHI Daniel, Nacionalizmus és kultúra Erdélyben . . . . . . . . . . . . . . . . 427

Következtetések helyettA román–magyar kapcsolatok alakulásának kilátásai és a francia–német

megbékélési modell (SALAT Levente) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 455A francia–német megbékélés és az interkulturális program

szerepe a francia és német ifjúság nevelésében (ROBOTIN Monica, SZÁVICS Petra) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 515

DokumentumokA francia–német együttmûködési szerzõdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 595Szerzõdés a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésrõl,

az együttmûködésrõl és a jószomszédságról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 590

A szerzõkrõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 623

8

CONTENT

Romanian-Hungarian Relations and the French-German Reconciliation.Foreword (Levente SALAT, Smaranda ENACHE) . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

The Franco-German Youth Office. A Successful Exampleof Peace Education and Intercultural Cooperation in Europe (Bernard VIALE) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

The Text of the Invitation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

Gabriel ANDREESCU, The Need for Domestic Reconciliation . . . . . . . . . 41Nándor BÁRDI, Romanian-Hungarian Relations

between Past and Future . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79Dan BERINDEI, Disequilibrium in Romanian-Hungarian Relations . . . . 103Vasile DÂNCU, The Romanian-Hungarian Model of Reconciliation . . . . 115Péter DEMÉNY, Divergence in Romanian-Hungarian Relations . . . . . . . 125László DÉNES, Dilemmas of the Romanian-Hungarian Relations . . . . . . 133György ENYEDI, Barriers to Romanian-Hungarian Cooperation . . . . . . . 141Kinga GÁL, The European Dimension of Romanian-Hungarian

Cooperation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153Mircea GEOANÃ, The Importance of the French-German Model

for the Romanian-Hungarian Reconciliation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167István HALLER, About a Political Reconciliation between

Romanians and Hungarians . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181István HORVÁTH, The Post-Communist History of

Romanian-Hungarian Relations . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203Sándor JANKÓ SZÉP, European Integration as a Vehicle

for Reconcilation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221Lajos KÁNTOR, About Romanian-Hungarian Cooperation . . . . . . . . . . . 231Attila KELEMEN, Arguments and Solutions in the

Romanian-Hungarian Problem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 239Péter KENDE, One Hungarian Nation, One National Community? . . . . 251László KÜRTI, The Great Change and its Consequences . . . . . . . . . . . . . 261Ferenc LENDVAI L., The Switzerland of the East . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273Árpád MÁRTON, Similarities and Dissimilarities between

the Two Models . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283Zsolt NÉMETH, The Challenges to Global Security . . . . . . . . . . . . . . . . . 295Victor NEUMANN, Romanian-Hungarian Relations at a

Turning Point . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313

9

Content

Anton NICULESCU, For a Consolidation of Romanian-Hungarian Relations . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 325

Ioan-Aurel POP, About the Romanian-Hungarian Friendship . . . . . . . . . 333István RAIS WALLNER, Politics as a Barrier to Reconciliation . . . . . . . . 341József SOMAI, About the Need for National Self-Awareness . . . . . . . . . 355György SZABAD, Mistrust as an Obstacle to Reconciliation . . . . . . . . . . 367Tibor SZABÓ, The Need for an Original Model of Reconciliation . . . . . 379Vilmos SZABÓ, Romanians and Hungarians in Transition . . . . . . . . . . . 389József SZÁJER, About the Need for Romanian-Hungarian

Cooperation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 397László TÓTH GY., Steps on the Way to Reconciliation . . . . . . . . . . . . . . 409István VÁNYOLÓS A., Mentality and Prejudice in

Romanian-Hungarian Relations . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 419Daniel VIGHI, Nationalism and Culture in Transylvania . . . . . . . . . . . . 431

Instead of conclusionsPerspectives on the Evolution of the Romanian-Hungarian Relations

and the French-German Reconciliation Model (Levente SALAT) . . . . 473The Franco-German Reconciliation and the Role of the

Intercultural Programme for the French and German Youth (Monica ROBOTIN, Petra SZÁVICS) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 539

DocumentsThe French-German Cooperation Treaty . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 577Treaty between the Republic of Hungary and Romania

on Understanding, Cooperation and Good Neighborhood . . . . . . . . 605

About the Authors . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 631

10

RELAÞIILE ROMÂNO-MAGHIAREºi modelul de reconciliere franco-german

Argument

În primãvara anului 2002, Liga Pro Europa din Târgu Mureº ºi Centrul deResurse pentru Diversitate Etnoculturalã din Cluj, în cadrul unei iniþiativecomune, au încercat sã configureze un tablou al relaþiilor româno-maghiare ºiperspectiva acestora în viitor, la peste zece ani dupã prãbuºirea comunismu-lui. Preºedinþii celor douã organizaþii civile au remis o invitaþie demnitarilorcu funcþii înalte, liderilor politici ºi personalitãþilor modelatoare ale opinieipublice din România ºi Ungaria, despre care pe drept cuvânt se poate presu-pune cã au ceva de spus în legãturã cu evoluþia probabilã a relaþiilor româno-maghiare, de a rãspunde la câteva întrebãri privind viitorul acestor relaþii. Ini-þiatorii au expediat 370 de chestionare, destinatarii fiind: 150 români, 120maghiari ºi 100 personalitãþi publice maghiare din România. În linii mari,cele trei subeºantioane au avut structuri asemãnãtoare: au conþinut în propor-þie identicã politicieni cu funcþii de rãspundere, specialiºti ºi cercetãtori carese ocupã profesional cu problema în cauzã, personalitãþi mass-media influen-te ºi intelectuali care se bucurã de o largã recunoaºtere, dar nu desfãºoarã oactivitate în strânsã legãturã cu problema analizatã.

La invitaþia lansatã au sosit 36 de rãspunsuri. Din acestea, prezentulvolum publicã 31 luãri de poziþie, ale cãror autori – cunoscând contextulpublicãrii – ºi-au dat ulterior consimþãmântul de a fi aduse la cunoºtinþapublicului interesat. Titlurile utilizate în volum pentru fiecare intervenþieaparþin editorilor.

În baza tabloului de ansamblu care se contureazã din rãspunsuri, relaþii-le româno-maghiare se caracterizeazã printr-o ambivalenþã particularã. Pe deo parte, se poate conta pe un progres spectaculos la nivelul relaþiilor inter-statale ºi interguvernamentale, care pot fi explicate îndeosebi prin încadra-rea geopoliticã a spaþiului ºi interesele de integrare euro-atlanticã din interi-orul acestuia. Dincolo, însã, de relaþiile interstatale care evolueazã promiþã-tor, relaþiile dintre naþiuni sunt împovãrate în continuare de mai multe pre-judecãþi neprelucrate ºi de o suspiciune reciprocã, ceea ce ar putea face castabilitatea relaþiilor interstatale sã devinã îndoielnicã, dacã în vreuna dincele douã þãri evoluþia politicii interne ar putea oferi pretexte pentru exploa-tarea politicã a acestor prejudecãþi.

Una dintre ipotezele iniþiativei a fost cã reconcilierea franco-germanã ºiinstituþiile aflate în spatele ei, îndeosebi Office Franco-Allemand pour la Jeu-nesse/Deutsch-Französisches Jugendwerk (OFAJ/DFJW), ar putea servi ca

11

Relaþiile româno-maghiare ºi modelul de reconciliere franco-german

model pentru iniþiativele care doresc sã contribuie la fundamentarea stabili-tãþii relaþiilor interstatale româno-maghiare pe termen lung, prin lichidareatreptatã a problemelor ºi prejudecãþilor controversate dintre cele douã naþi-uni. De aceea, volumul cuprinde mai întâi un text semnat de Bernard Viale,coordonator al OFAJ/DFJW, iar în cea de a doua parte a sa se va regãsi un stu-diu amplu realizat de Monica Robotin ºi Petra Szávics, ce prezintã istoriainstituþiei care a avut un rol major în crearea ºi reproducerea din generaþieîn generaþie a bazelor sociale ale reconcilierii franco-germane. Totodatã,volumul se încheie cu un studiu care sintetizeazã concluziile redactorilor.

Din punctul de vedere al formei ºi al structurii lingvistice, prezenta edi-þie este o întreprindere de excepþie. Trilingvismul ei se justificã în primulrând prin faptul cã iniþiatorii doresc sã atragã concomitent atenþia factorilorde decizie – ºi nu numai – din România, Ungaria ºi Uniunea Europeanã cãîn interesul stabilitãþii spaþiului central ºi est-european, ºi în consecinþã alUniunii Europene, evoluþia relaþiilor româno-maghiare meritã sã fie urmãri-tã. Iar în contextul atenþiei acordate acestei probleme este recomandabil sãse aibã în vedere ºi faptul cã pentru lichidarea prejudecãþilor care împieteazãrelaþiile româno-maghiare nu este suficientã – dupã cum ne avertizeazã isto-ria reconcilierii franco-germane – simpla referire la existenþa acordurilorinterstatale. Printre altele, tocmai cele prevãzute în aceste acorduri susþinoportunitatea înfiinþãrii unor instituþii precum Office Franco-Allemand pourla Jeunesse/Deutsch-Französisches Jugendwerk ºi a altor programe intergu-vernamentale.

12

Levente SALAT Smaranda ENACHE

A ROMÁN–MAGYAR KAPCSOLATOKés a francia–német megbékélési modell

A szerkesztõk elõszava

2002 tavaszán a marosvásárhelyi Pro Europa Liga és a kolozsvári székhe-lyû Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja egy közös kezdeményezéskeretében tett kísérletet arra, hogy képet alkosson a román-magyar kapcsola-tok állapotáról és jövõbeli kilátásairól, bõ tíz esztendõvel a kommunizmusösszeomlását követõen. A két civil szervezet elnökei felkérést juttattak el Ro-mánia és Magyarország magas beosztású tisztségviselõihez, vezetõ politiku-saihoz és közvélemény-formáló egyéniségeihez, akikrõl korábbi megnyilat-kozásaik alapján joggal lehetett feltételezni, hogy van mondanivalójuk a ro-mán-magyar kapcsolatok várható alakulásának kérdésében. A kezdeménye-zõk 370 felkérést küldtek szét, ebbõl 150-nek román, 120-nak magyar, 100-nak pedig romániai magyar közéleti személyiség volt a címzettje. Mindhá-rom rész-minta nagyjából hasonló szerkezetû volt: azonos arányban tartal-mazott felelõs beosztású vezetõ politikusokat, a kérdéssel hivatásszerûenfoglalkozó szakértõket és kutatókat, befolyásos média-személyiségeket ésközmegbecsülésnek örvendõ, ám a vizsgált kérdéssel szorosan nem összefüg-gõ tevékenységet folytató értelmiségieket.

A felkérésekre összesen 36 válasz érkezett. Jelen kötet ezekbõl a vála-szokból adja közre azt a 31 állásfoglalást, amelynek szerzõje utólagosan, aközreadás kontextusának ismeretében adta belegyezését a közléshez. A hoz-zászólások címeit minden esetben a szerkesztõk fogalmazták meg.

A válaszokból kibontakozó összkép alapján a román-magyar kapcsolato-kat sajátos kettõsség jellemzi. Egyfelõl látványos elõrelépésekkel lehet szá-molni az állam- és kormányközi kapcsolatok szintjén, amelyeket többnyire atérség geopolitikai behatároltságának és azokon belül az euro-atlanti integrá-ciós érdekeknek lehet betudni. Az ígéretesen alakuló államközi kapcsolato-kon túl azonban a nemzetek közötti viszonyt továbbra is több feldolgozatlanelõítélet, kölcsönös gyanakvás terheli, ami kétségessé teheti az államközi vi-szonyok stabilitását, amennyiben valamelyik országban a belpolitikai viszo-nyok alakulása ürügyeket szolgáltathat ezeknek az elõítéleteknek a politikaikamatoztatására.

A kezdeményezés egyik hipotézise az volt, hogy a francia-német megbé-kélés és a mögötte álló intézmények, jelesül az Office Franco-Allemand pourla Jeunesse/Deutsch-Französisches Jugendwerk (OFAJ/DFJW), modellkéntszolgálhat azon kezdeményezések számára, amelyek a román-magyar állam-közi kapcsolatok stabilitásának hosszú távú meglapozásához kívánnak hoz-

13

A román–magyar kapcsolatok és a francia–német megbékélési modell

zájárulni, a két nemzet közötti vitás kérdések és elõítéletek fokozatos felszá-molása révén. Ennek tudható be, hogy a kötet Bernard Viale, az OFAJ/DFJWmunkatársának bevezetõjével indít, és hogy a második részben terjedelmes,Monica Robotin és Szávics Petra által jegyzett tanulmány ismerteti a francia-német megbékélési modell intézményi hátterének a történetét. A kötetet aszerkesztõk konklúzióit összegezõ tanulmány zárja.

Jelen kiadvány, formáját, nyelvi szerkezetét tekintve, rendhagyó vállalko-zás. Háromnyelvûségét mindenekelõtt az indokolja, hogy a kezdeményezõkegyszerre kívánják felhívni Románia, Magyarország és az Európai Unió fele-lõs döntéshozóinak a figyelmét arra, hogy a közép-kelet-európai térség és azUnió stabilitásának az érdekében érdemes figyelmet szentelni a román-ma-gyar kapcsolatok alakulásának. A kérdésnek szentelt figyelem kontextusábanpedig azt is tanácsos szem elõtt tartani, hogy a román-magyar viszonyt ter-helõ elõítéletek felszámolásához – amint erre a francia-német megbékéléstörténete figyelmeztet – nem elegendõ az államközi egyezmények puszta lé-tére hagyatkozni, hanem szükség lehet, többek között éppen az azokban fog-laltak megvalósítása érdekében, egy Office Franco-Allemand pour laJeunesse/Deutsch-Französisches Jugendwerk-hez hasonló intézményre, illet-ve más kormányközi programokra is.

14

SALAT Levente Smaranda ENACHE

ROMANIAN-HUNGARIAN RELATIONSand the French-German Reconciliation

Foreword

In the spring of 2002, the Pro Europe League (Târgu Mureº/Marosvásár-hely) and the Ethnocultural Diversity Resource Center (Cluj/Kolozsvár)launched a common initiative aiming to assess the current situation of theRomanian-Hungarian relations and its perspectives, over ten years after thecollapse of communism. The presidents of the two non-governmental organ-izations addressed a letter to important public personalities in Romania andHungary, leading politicians and opinion-leaders, who were justifiablythought, based on their previous activity and public statements, to havesomething to say concerning the evolution of the Romanian-Hungarian rela-tions. The initiators sent out 370 letters, out of which 150 were addressed toRomanians public personalities, 120 to Hungarian ones, and 100 toHungarians living in Romania. Each of the three samples was of a similarstructure: they included identical percentages of leading politicians in highgovernmental positions, experts and researchers dealing with the issue as amatter of their profession, influential media personalities, and highlyrespected intellectuals whose core activity is not necessarily connected tothe issue of concern.

A total of 36 replies were received to the letter. The present volumeincludes 31 of the received answers, those ones whose authors subsequentlyagreed to their statements being made public, aware of the nature and thecontext of this publication. The titles for each text were chosen by the editors.

The image that emerges from the answers renders the Romanian-Hungarian relations as characterized by a specific duality. On the one hand, atthe level of state and governmental relations, there has been significantprogress, which is mostly due to the geopolitical factors and the related inter-ests in Euro-Atlantic integration. However, beyond the much promisingadvancement in inter-state relations, the relations between the two nations arestill characterized by several unprocessed prejudices and mutual suspicions,which make the stability of the inter-state relations rather doubtful, as long asin the context of domestic affairs within either of the countries the issue maystill be exploited by different actors in order to gain political advantage.

One of the hypotheses of the present initiative was that the French-German reconciliation and the involved institutions, especially the OfficeFranco-Allemand pour la Jeunesse/Deutsch-Französisches Jugendwerk(OFAJ/DFJW), can serve as a model for those initiatives that wish to con-

15

Romanian-Hungarian Relations and the French-German Reconciliation

tribute to the foundation of the long-term stability of the Romanian-Hungarian inter-state relations, by gradually erasing the controversial issuesand the mutual prejudices between the two nations. This is why the volumestarts with the foreword signed by Bernard Viale, coordinator of OFAJ/DFJW,and in the second part an extensive study, signed by Monica Robotin andPetra Szávics, elaborates on the history of the institutional background of theFrench-German reconciliation model. The volume ends with the conclusionsdrawn by the editors.

The present publication is an uncommon enterprise, both as far as itsscope and linguistic structure is concerned. The fact that it is tri-lingual isexplained, first of all, by the editors’ intention to draw the attention of deci-sion-makers and the public opinion in Romania, Hungary and the EuropeanUnion upon the importance of the role the evolution of the Romanian-Hungarian relations plays for the stability of Central-East Europe, in particu-lar, and for the success of the east-ward enlargement of the European Union,in general. According to the editors’ hope, the book will convey the messageto the interested readers that for erasing the prejudices that still burden theRomanian-Hungarian relations it is not enough – as the example provided bythe history of the French-German reconciliation demonstrates – to rely on themere existence of inter-state agreements. Among many other circumstances,it is exactly the content of those ageements that call for the establishment ofinstitutions like the Office Franco-Allemand pour la Jeunesse/Deutsch-Französisches Jugendwerk, or similar intergovernmental programs.

16

Levente SALAT Smaranda ENACHE

BIROUL DE TINERET FRANCO-GERMANUn caz de succes al educaþiei pentru pace ºi al cooperãrii interculturale în Europa

Biroul de Tineret Franco-German (Franco-German Youth Office – FGYO)este singura instituþie a cãrei înfiinþare a fost prevãzutã în Tratatul de Coo-perare Franco-German din 1963. Preºedintele Charles de Gaulle ºi Cancela-rul Federal Dr. Konrad Adenauer au dorit sã asigure o semnificaþie specialãTratatului adresând o chemare tinerilor de a se angaja în realizarea prietenieifranco-germane. FGYO i-a revenit sarcina de a încuraja ºi promova întâlniri-le ºi cooperarea la scarã largã între tinerii celor douã þãri.

Începând cu 1963, peste 7 milioane de tineri din Germania ºi Franþa auluat parte la peste 200.000 de evenimente organizate de FGYO în cele douãþãri. În fiecare an 200.000 de tineri din Franþa ºi Germania au participat la pes-te 7.000 de programe de schimb. FGYO are la dispoziþie fonduri de peste 20milioane euro, care provin din contribuþiile egale ale ambelor guverne, precumºi din fonduri asigurate de instituþii europene special pentru aceste proiecte.

Anumite programe sunt accesibilie ºi tinerilor din þãri terþe. Astfel deprograme trilaterale întotdeauna implicã Franþa, Germania, precum ºi o atreia þarã. Se acordã prioritate þãrilor din Europa Centralã ºi de Est, Europade Sud-Est ºi þãrilor din regiunea mediteraneanã. Aceste programe constaude obicei din mai multe „cicluri”, cu numeroase întâlniri consecutive orga-nizate pe rând în fiecare din þãrile participante. În fiecare an, 3.000 lideri aitinerilor ºi alte persoane din þãri terþe primesc sprijin financiar de la FGYOpentru a derula 250 de „programe din terþe þãri”.

Organizaþia

FGYO este o organizaþie internaþionalã independentã. Este condusã de unConsiliu de Administraþie care include 15 reprezentanþi germani ºi tot atâþiafrancezi din diferite ministere, precum ºi personalitãþi de seamã din organizaþiide tineri voluntari. Preºedinþii comuni ai Consiliului de Administraþie suntMiniºtrii Tineretului din Republica Federalã Germanã ºi Republica Francezã.

Structura executivã a Consiliului de administraþie include SecretarulGeneral ºi Secretarul General Adjunct al Biroului de Tineret Franco-German.Secretarul General actual este Babette Nieder, de naþionalitate germanã. Eaeste ajutatã de Secretarul General Adjunct Michel Cullin, care este francez.

Administraþia integratã bi-naþionalã a Biroului de Tineret îºi are sediulla Paris ºi un birou la Berlin.

17

Bernard VIALE

Activitãþile

Scopul FGYO este „cunoaºterea ºi înþelegerea reciprocã, solidaritatea ºicooperarea”. Liniile directoare ale organizaþiei subliniazã faptul cã progra-mele de schimb trebuie privite ca parte a unui proces care începe cu desco-perirea realitãþilor din viaþa francezã ºi germanã, obþinerea cunoºtinþelornecesare în cadrul cooperãrii bi- ºi multi-naþionale pentru a asigura posibi-litatea de a dezvolta noi modalitãþi de a trãi împreunã.

Activitãþile FGYO includ nu doar domenii conexe muncii tinerilor, dar seextind ºi asupra ariilor ce implicã tineri din toate categoriile sociale, din ºcoli,universitãþi, diverse categorii de pregãtire profesionalã, oraºe înfrãþite sau clu-buri de tineret ºi sportive. Un alt domeniu semnificativ al activitãþilor FGYOîl reprezintã promovarea studiului limbilor în cadrul unor activitãþi extra-curriculare, extraºcolare, formarea liderilor de tineret ºi cercetarea în dome-niul educaþiei interculturale. De asemenea, existã un serviciu ce oferã infor-maþii despre schimburile între tineri ºi realitãþile din viaþa ambelor þãri.

Pe lângã asigurarea sprijinului financiar pentru programe franco-germanepentru toate organizaþiile implicate în educaþia generalã ºi vocaþionalã dincele douã þãri, FGYO oferã servicii de consultanþã ºi promovare.

Actualmente, prioritãþile FGYO includ:– sprijin pentru tineri pentru a deveni membri activi ai societãþii ºi cetã-

þeni europeni activi;– asigurarea unor oportunitãþi de educaþie interculturalã;– nu în ultimul rând, transferul de experienþe pozitive în ceea ce priveº-

te reconcilierea franco-germanã prin intermediul unor schimburi între tineridin alte þãri.

Experienþa acumulatã

La 40 de ani de la înfiinþare, FGYO a devenit un factor esenþial de edu-caþie interculturalã pentru tineri din Franþa ºi Germania; a adâncit înþelege-rea reciprocã dintre cele douã þãri ºi a contribuit la o solidaritate crescutãîntre Franþa ºi Germania. Activitãþile sale au condus la înfrãþirea a peste1.800 de oraºe, 4.000 de ºcoli ºi 1.000 de universitãþi, precum ºi la institu-þionalizarea relaþiilor dintre un numãr semnificativ de organizaþii active îndomeniul tineretului din Franþa ºi Germania. Aceste reþele reprezintã un fac-tor de stabilizare a relaþiilor dintre cele douã þãri. Mii de persoane suntimplicate în aceastã relaþie de cooperare în fiecare an, atrãgând la rândul loralte mii de persoane. Acest fapt constituie un succes uimitor, de o intensita-te ºi un dinamism care se explicã nu doar prin cifre, dar ºi prin calitatea pro-gramelor desfãºurate.

Iatã câteva dintre principiile de bazã:– Schimburile interculturale eficiente, care corespund scopurilor FGYO,

presupun un proces îndelungat de acumulare de cunoºtinþe ºi de înþelegere a

18

Biroul de Tineret Franco-German

celeilalte culturi ºi a celuilalt popor. În acelaºi timp, trebuie sã se realizeze ocunoaºtere ºi o înþelegere mai profundã a identitãþii ºi culturii celuilalt.

– Programele de schimb pot fi realizate la diferite niveluri. Cu toate aces-tea, trebuie sã recunoaºtem cã o simplã întâlnire între persoane proveninddin diferite culturi nu conduce în mod automat la eliminarea prejudecãþilorsau la o înþelegere mai bunã. Din contrã, contactele de scurtã duratã potîntãri stereotipurile ºi pot oferi noi ocazii de înþelegere greºitã a celuilalt.

– Dacã schimburile dintre tineri trebuie sã contribuie la transformareaunor relaþii internaþionale, este necesar sã se încurajeze exprimarea diferen-þelor dintre indivizi. Cheia unei educaþii interculturale de succes este sãînvãþãm sã trãim acceptând diferenþele.

– Înþelegerea interculturalã nu este un proces care se petrece automat. Ease dezvoltã foarte încet ºi depinde în mare mãsurã de condiþiile în care serealizeazã întâlnirea: o condiþie esenþialã pentru o educaþie interculturalã decalitate este sã trãieºti împreunã cu celãlalt într-o situaþie de viaþã „realã”, sãte confrunþi împreunã cu experienþe ºi dificultãþi concrete.

Câteva elemente cheie ale succesului: subsidiaritateºi parteneriate libere, continuitate ºi reciprocitate

La sfârºitul celui de-al II-lea rãzboi mondial, oamenii au început sã se gân-descã la viitorul relaþiilor franco-germane ºi la viitoarea construcþie a Europei.Lideri din domeniul educaþiei ºi activitãþilor de tineret au organizat primeleîntâlniri pentru tineri cu scopul de a iniþia construirea viitorului comun. Prof.Joseph Rovan, un intelectual francez responsabil cu educarea tinerilor dinzona Germaniei ocupatã de francezi ºi fost prizonier în lagãrul de concentrarede la Dachau, a folosit urmãtoarele cuvinte pentru a exprima nevoia de a dez-volta relaþii bune cu Germania: „Vom avea parte de Germania pe care o meri-tãm”. Multe persoane, printre care numeroºi foºti membri ai luptei de rezisten-þã ºi foºti prizonieri, au acordat mult timp muncii de reconciliere. Când Trata-tul de Cooperare a fost semnat, liderii politici erau deja conºtienþi de rezulta-tele pozitive ale acestor prime iniþiative ºi au decis sã intensifice cooperareafranco-germanã prin instituþionalizarea schimburilor de tineret, nu cu scopulde a încredinþa guvernelor organizarea acestor schimburi, ci pentru a lãsaaceastã sarcinã în grija tinerilor ºi a organizaþiilor de tineret. Aceastã formã deacþiune voluntarã a însemnat responsabilizarea actorilor implicaþi ºi totodatãacordarea de sprijin pentru iniþiativele lor. Promovarea prieteniei franco-germane nu era doar grija guvernelor, ci a întregii societãþi civile.

FGYO nu a forþat niciodatã organizaþiile franceze ºi germane sã colabo-reze sau sã îºi concentreze atenþia asupra unui subiect anume. Organizaþiileînsele îºi alegeau organizaþiile partenere ºi tema activitãþilor comune. Dupãcum se poate bãnui, tinerii care au participat în programe au fost întotdeau-na implicaþi în alegerea partenerilor ºi a subiectelor de interes ºi îºi asumaupregãtirea schimburilor.

19

Bernard VIALE

Multe organizaþii au colaborat astfel ani în ºir organizând împreunã pro-grame în ambele þãri. Aceste relaþii continue au condus la apariþia unor reþe-le instituþionale puternice la toate nivelurile: local, regional, naþional ºiinternaþional. Fondurile (40 milioane mãrci germane în 1963) alocate deambele guverne au permis FGYO sã implice toate clasele sociale în progra-mele desfãºurate ºi sã ajungã la atragerea unui numãr foarte mare de tineri.

Concluzii

„Specificitatea cooperãrii franco-germane constã în normalitatea sa”, adeclarat un fost cancelar al Republicii Federale Germane. Însã lucrurile nuau fost la fel întotdeauna.

Condiþiile înfiinþãrii FGYO, contextul în care acesta ºi-a desfãºurat acti-vitãþile, evoluþia sa în cadrul european, toate aceste elemente sunt foarte spe-cifice. Însã experienþele au arãtat cã schimburile internaþionale între tineripot constitui un instrument util în educaþia pentru pace ºi pentru realizareaunei cooperãri internaþionale ºi interculturale. Tinerii care participã laschimburi internaþionale învaþã sã deschidã ochii ºi mintea, sã reflectezeasupra diferenþelor culturale; ei se simt mai siguri în situaþii nefamiliare;învaþã sã îºi explice interesele ºi sã negocieze cu persoane aparþinând diferi-telor culturi. Ei învaþã sã fie toleranþi.

Prin relaþiile cu terþe þãri în cadrul programelor trilaterale, FGYO dezvol-tã pe mai departe înþelegerea mutualã ºi legãturile de prietenie ºi solidarita-te dintre tinerii din toate þãrile implicate. Promoveazã dezvoltarea democra-þiei în Europa ºi permite participanþilor sã exerseze toleranþa ºi sã experi-menteze pacea prin respectul faþã de diferenþele culturale. Astfel, FGYO joa-cã un rol de nepreþuit în procesul de integrare europeanã.

Bernard VIALE

Mai 2003

20

A FRANCIA–NÉMET IFJÚSÁGI IRODAAz európai békenevelés és interkulturális együttmûködéssikeres példája

A Francia–Német Ifjúsági Iroda (French-German Youth Office, FGYO) azegyetlen intézmény, amelynek létrehozásáról az 1963-ban aláírt francia–német együttmûködési megállapodás rendelkezik. Az aláírók, Charles deGaulle elnök és dr. Konrad Adenauer szövetségi kancellár célja az volt, hogya megállapodás különleges jellegét növeljék a fiatalsághoz intézett felhívá-sukkal, mellyel a francia–német barátság melletti elkötelezettségre szólítanakfel. Az iroda feladatául szabták a két ország fiataljainak széles körû bevoná-sával tartandó találkozók és együttmûködés bátorítását és elõmozdítását.

1963 óta a két ország több mint hétmillió fiatalja vett részt az FGYO általtámogatott rendezvényeken, melyek száma meghaladja a 200 000-et. A többmint 7000 csereprogramban évente 200 000 francia és német fiatal vett részt.A két állam egyenlõ hozzájárulásaiból, valamint a speciális projektekért fele-lõs európai intézményektõl érkezõ támogatásokból a FGYO-nak 20 millióeurós alap áll rendelkezésére.

Bizonyos programokban harmadik országból származó fiatalok is résztvehetnek. Az ilyen háromoldalú programokba kötelezõ módon be kell vonniFranciaországot és Németországot, valamint az illetõ harmadik országot. El-sõbbséget élveznek a közép- és kelet-európai, a dél-európai és a mediterránországok. Ezeket a programokat „ciklusokra” osztják fel, melyek során arészt vevõ országok felváltva több találkozót szerveznek. A FGYO 250 „har-madik országokkal szervezett programjának” keretében évente 3000 harma-dik országból származó fiatal és ifjúsági vezetõ részesül támogatásban.

A szervezet

Az FGYO független nemzetközi szervezet, melyet a különbözõ miniszté-riumok, illetve önkéntes ifjúsági szervezetek vezetõ személyiségei közül ki-jelölt 15-15 német és francia képviselõbõl álló igazgatótanács irányít. Azigazgatótanács társelnöki tisztségét a Német Szövetségi Köztársaság, illetve aFrancia Köztársaság ifjúsági miniszterei látják el.

Az igazgatótanács ügyvezetõ testületét az FGYO fõtitkára és fõtitkárhe-lyettese alkotja. Jelenleg a német Babette Nieder látja el a fõtitkári tisztséget,segítõtársa a francia Michel Cullin fõtitkárhelyettes. Az FGYO kétoldalú in-tegrált igazgatóságának székhelye Párizsban van, továbbá egy berlini irodá-val is rendelkezik.

21

VIALE Bernard

Tevékenységeink

Az FGYO célja „egymás kölcsönös megismerése és megértése, a szolida-ritás és együttmûködés erõsítése”. A szervezet irányelvei kimondják, hogy acsereprogramokat a franciaországi és németországi realitások megismerésefolyamatának részeként kell felfognunk; ez lehetõvé teszi, hogy a résztvevõka kétoldalú és sokoldalú együttmûködés terén olyan tapasztalatokat szerez-zenek, melyek alapján új együttélési formákat alakítanak ki.

Az FGYO nemcsak az ifjúsági munkavállalás terén tevékenykedik, ha-nem minden olyan területre kiterjeszti szerepvállalását, ahol a legkülönbö-zõbb szociális háttérrel rendelkezõ fiatalok részvételére lehet számítani (is-kolák, egyetemek, szakképzési intézmények, testvérvárosi kapcsolatok, vala-mint ifjúsági és sportklubok). Az FGYO más fontos területen is tevékenyke-dik, így például támogatja az iskolán kívüli nyelvoktatási programokat, a if-júsági vezetõképzési programokat és az interkulturális pedagógiai kutatáso-kat. Ugyanakkor információs szolgáltatásokat is nyújt az ifjúsági csereprogra-mokkal és a két országgal kapcsolatosan.

A két ország szinte valamennyi tudományos és szakképzési intézményé-ben létezõ francia–német programok támogatása mellett az FGYO tanácsadá-si és promóciós tevékenységet is folytat.

Az FGYO jelenleg a következõ prioritásokat határozta meg:– segíteni kell a fiataloknak, hogy az európai társadalom aktív tagjaivá és

polgáraivá váljanak;– interkulturális tanulási lehetõségeket kell biztosítani;– és végül, de nem utolsósorban, ifjúsági csereprogramok útján más or-

szágoknak is át kell adni a sikeres francia–német megbékéléssel kapcsolatostapasztalatokat.

Tapasztalataink

Az alapítástól eltelt 40 esztendõ folyamán az FGYO jelentõs szerepet vál-lalt a francia és német fiatalok interkulturális nevelésében; hozzájárult a kétország közötti kölcsönös megértés elmélyítéséhez, valamint a francia–németszolidaritás erõsítéséhez. Munkájának köszönhetõen több mint 1800 város,4000 iskola és 1000 egyetem között jött létre testvérkapcsolat, valamint szá-mos fiatalokat foglalkoztató francia és német szervezet között alakítottak kiintézményes kapcsolatokat. Ezek a hálózatok nagyon értékes stabilizációs té-nyezõt jelentenek a két ország közötti kapcsolatokban. Évente sok ezer em-ber vesz részt az együttmûködési programokban, akik további ezrek közöttteremtenek kapcsolatot. E kapcsolatok kialakítása rendkívüli sikernek tekint-hetõ, mélységük és dinamizmusuk magyarázata nem annyira a puszta ada-tokban, hanem inkább a programok minõségében rejlik.

A szervezet legfontosabb vezérelvei a következõk:

22

A Francia–Német Ifjúsági Iroda

– Az FGYO céljainak megfelelõ, eredményes interkulturális csereprogra-mok mûködtetése más népek kultúrája megismerésének és megértésénekhosszú folyamatát feltételezi, ugyanakkor a saját identitás és kultúra jobbmegismerését, mélyebb megértését teszi szükségessé.

– A csereprogramokat különbözõ szinteken lehet elképzelni. Szükségesazonban megérteni, hogy a különbözõ szociális háttérrel rendelkezõ emberekegyszerû találkozása nem hozza magával természetszerûen az elõítéletek ki-küszöbölését vagy a másik ember jobb megértését. Éppen ellenkezõleg, a rö-vid ideig tartó érintkezés megerõsítheti a sztereotípiákat, és újabb félreérté-sek forrása lehet.

– Annak érdekében, hogy a csereprogramok valóban hozzájáruljanak anemzetközi kapcsolatok átalakításához, bátorítani kell a különbségek kifeje-zését. Az interkulturális tanulás azt jelenti, hogy elfogadjuk a különbségeket,és megtanulunk együtt élni azokkal, akik különböznek tõlünk.

– Az interkulturális megértés nem automatikus folyamat. Lassan alakul ki,és minõsége nagymértékben a találkozás körülményeitõl függ: az interkulturá-lis tanulás sikerességének feltétele, hogy a résztvevõk a „valós” környezetben él-jenek, együtt oldják meg a konkrét helyzeteket és nehézségeket.

A siker titka: szubszidiaritás és szabad partnerkapcsolatok,folyamatosság és kölcsönösség

A II. világháború befejezése után többeket foglalkoztatni kezdett a fran-cia–német kapcsolatok jövõje, és elkezdõdtek az új Európa építésével kapcso-latos tervezgetések. Az ifjúságnevelés és -munka vezetõ képviselõi e jövõ épí-tése céljából rendezték meg az elsõ ifjúsági találkozókat. Joseph Rovan fran-cia professzor, a dachaui koncentrációs tábor túlélõje, aki a Németországfrancia megszállás alatt lévõ területein folyó ifjúságnevelésért felelt, a követ-kezõképpen fogalmazta meg a jó francia–német kapcsolatok kialakítása irán-ti igényt: „Olyan Németországban lesz részünk, amilyent megérdemlünk.” Amegbékélési erõfeszítések mellett sokan elkötelezték magukat, köztük olyanfrancia és német állampolgárok, akik korábban az ellenállási mozgalom ak-tív tagjai vagy foglyok voltak. A politikai vezetõk már az EgyüttmûködésiMegállapodás aláírásakor tisztában voltak az említett kezdeményezések po-zitív hatásaival, eredményeivel, ezért az ifjúsági csereprogramok intézmé-nyesítése útján tervezték felgyorsítani a francia–német együttmûködést, aprogramok szervezését azonban nem az államra, hanem magukra a fiatalok-ra, illetve az ifjúsági szervezetekre kívánták bízni. Az önkéntes szolgálatilyen formában való támogatása révén segítették a felelõsségvállalás és a tá-mogatás tudatosítását a résztvevõkben. A francia–német barátság elõmozdí-tásának ügye nemcsak az érintett országok kormányait, hanem az egész civiltársadalmat foglalkoztatta.

Az FGYO sohasem kényszerítette a francia és német szervezeteket arra,hogy együttmûködjenek, vagy hogy programjaikban bizonyos problémákkal

23

VIALE Bernard

foglalkozzanak. Mindig maguk a szervezetek választják ki a partnerszerveze-teket és a programtémákat. Magától értetõdik, hogy a fiatalok szintén mindigrészt vesznek az õket érdeklõ témák kiválasztásában, illetve a csereprogra-mok elõkészítésében.

Az eltelt években számos szervezet között jött létre együttmûködés aprogramok közös szervezése érdekében: ezek a folyamatos és kölcsönös ér-dekeltségû kapcsolatok szilárd intézményi hálózatot alakítottak ki mindenszinten – helyi, regionális, országos és nemzetközi szinten egyaránt. A két ál-lam által rendelkezésre bocsátott támogatási alapoknak köszönhetõen (ame-lyek 1963-ban 40 millió márkát tettek ki) az FGYO-nak sikerült valamennyitársadalmi osztályt bevonni a programokba és nagyszámú fiatal számára biz-tosítani az ezekhez való hozzáférést.

Befejezés

„A francia–német együttmûködés különlegessége az, hogy teljesen nor-mális”, amint azt a Német Szövetségi Köztársaság egy korábbi kancellárjamegfogalmazta. Nem volt ez mindig így.

Az FGYO létrehozásának körülményei, tevékenységének kerete, szereplé-se az európai színtéren – mindez nagyon sajátos jelleget kölcsönöz a szerve-zetnek. De a tapasztalat azt mutatja, hogy az ifjúsági csereprogramok nagyonhasznosnak bizonyulhatnak a békenevelés és az interkulturális együttmûkö-dés tekintetében. A nemzetközi csereprogramokban részt vevõ fiatalok figyel-mesebbekké és nyitottabbakká válnak, megismerik a kultúrák közötti különb-ségeket, nagyobb biztonságban érzik magukat ismeretlen helyzetekben, meg-tanulják, hogyan érvényesíthetik érdekeiket, és hogyan tárgyaljanak más kul-túrából származó személyekkel. Egyszóval: megtanulnak toleránsabbak lenni.

A háromoldalú programok révén, melyekbe más országokat is bevonnak,az FGYO továbblép a részt vevõ országok fiataljai közötti kölcsönös megértéselmélyítése, a baráti kapcsolatok és szolidaritás kiépítése terén. Ösztönzi ademokrácia fejlesztését, és lehetõvé teszi, hogy a résztvevõk a kulturális kü-lönbségeket tiszteletben tartva toleráns és békés életet éljenek. Ezáltal a szer-vezet nagyon értékes szerepet játszik az európai integrációs folyamatban.

VIALE Bernard

2003. május

24

THE FRANCO-GERMAN YOUTH OFFICEA successful example of peace education and intercultural cooperation in Europe

The French-German Youth Office (FGYO) is the only institution provid-ed for in the Treaty on Franco-German Cooperation of 1963. PresidentCharles de Gaulle and Federal Chancellor Dr. Konrad Adenauer aimed to givethe Treaty particular significance by calling on young people to committhemselves to Franco-German friendship. The FGYO was given the task ofencouraging and promoting meetings and cooperation on a large scalebetween the young people of both countries.

Since 1963, over 7 million young people from Germany and France havetaken part in more than 200,000 events promoted by the FGYO in both coun-tries. Each year 200,000 young people from France and Germany take part inmore than 7,000 exchange programmes. The FGYO disposes of an overall fundof 20 million Euros, consisting of equal contributions from both governmentsas well as of funding from European institutions for special projects.

Certain programmes are also accessible for young people from a thirdcountry. Such trilateral programmes must always involve France, Germanyand the respective third country. Priority is given to countries of Central andEastern Europe, Southeastern Europe as well as to the countries of theMediterranean region. These programmes they are usually constituted in“cycles”, with several consecutive encounters held alternately in each of theparticipating countries. Each year, 3,000 young people and youth leadersfrom third countries receive financial support of the FGYO for 250 “thirdcountry programmes”.

The organization

The FGYO is an independent international organisation. It is headed byan Administrative Council consisting of 15 German and 15 French repre-sentatives from various Ministries as well as of leading figures from volun-tary youth organisations. The joint Presidents of the Administrative Councilare the Ministers for Youth of the Federal Republic of Germany and of theFrench Republic.

The executive body of the Administrative Council consists of theSecretary and Deputy Secretary General of the Franco-German Youth Office.The current Secretary General is Babette Nieder, of German nationality. Sheis assisted by the Deputy Secretary General Michel Cullin, a Frenchman.

25

Bernard VIALE

The integrated bi-national administration of the Youth Office has itsheadquarters in Paris and an office in Berlin.

The activities

The aims of the FGYO are “mutual knowledge, understanding, solidarityand cooperation“. Its guidelines state that exchange programmes are to be seenas part of a process starting with the discovery of the realities of French andGerman life, attaining a working knowledge in bi- and multi-national cooper-ation in order to then be capable of developing of new ways of life together.

The activities of the FGYO include not only the domain of youth work butextend to all areas involving young people from all social backgrounds, suchas schools, universities, professional education, town twinnings or youth andsports clubs. Other important fields of activities of the FGYO are the promo-tion of language studies outside the classroom, youth leader- training andresearch on the pedagogy of intercultural meetings. Also, an information ser-vice on youth exchanges and the realities of both countries is offered.

In addition to providing financial support for the Franco-German pro-grammes of virtually all the organisations involved in academic and voca-tional education in both countries, the FGYO also carries out consultancyand promotional work.

Currently, the priorities of the FGYO are as following:– to help young people become active members of society and active

European citizens;– to offer opportunities for intercultural learning;– and last but not least to transfer the successful experience of Franco-

German reconciliation through youth exchanges to other countries.

The experience

40 years after its founding, the FGYO has become an essential factor inthe inter-cultural education of young people in France and Germany; it hasdeepened mutual understanding between both countries and has con-tributed to greater Franco-German solidarity. Its work has led to creatingover 1,800 town-twinnings, 4,000 school-twinnings and 1,000 university-twinnings and to an institutionalised relationship between a very large num-ber of organisations working with young people in France and in Germany.These networks form an invaluable stabilising factor for the relationsbetween the two countries. Thousands of people are engaged in this cooper-ation every year, in turn bringing many more thousands of other peopletogether. This constitutes an amazing success, an intensity and dynamism,which is not only to be explained by the mere number, but also by the qual-ity of the programmes.

26

The Franco-German Youth Office

Here are some principles:– Efficient intercultural exchange work, which corresponds to the aims of

the FGYO, requires the long-term process of acquiring knowledge and under-standing of the other culture and people. At the same time, a better knowledgeand better understanding of one’s own identity and culture must be attained.

– Exchange programmes can be conceived on different levels. It must beseen, however, that a mere encounter between people of different culturalbackgrounds does not automatically result in the elimination of precon-ceived opinions or in a better understanding. On the contrary, short timecontacts can also reinforce stereotypes and provide new opportunities tomisunderstand one another.

– If youth exchange programmes are really to contribute to transforminginternational relations, the expression of differences must be encouraged. Thekey to intercultural learning is to learn to live with and to accept differences.

– Intercultural understanding is not an automatic process. It evolves veryslowly and also depends largely on the conditions of the encounter: an impor-tant condition for successful intercultural learning is to live together in a“real” environment, to manage concrete experiences and difficulties together.

Some keys for success: Subsidiarity and free partnership,continuity and reciprocity

At the end of World War II, people began to think about the future ofFranco-German relationships and about the future construction of Europe.Leaders of youth education and youth work organised the first youth meet-ings in order to build this future together. Prof. Joseph Rovan, a French intel-lectual, responsible for youth education in the French occupied zone inGermany and a former prisoner of the concentration camp in Dachau, usedthe following words to express the need of a good relationship to Germany:“We will get the Germany we deserve”. Many people, amongst them manyFrench and Germans who had been active in underground resistance andformer prisoners devoted themselves to reconciliation work. When theTreaty of Cooperation was finally signed, the political leaders were alreadyaware of the positive results of these first initiatives and decided to acceler-ate Franco-German cooperation by institutionalising youth exchange: Not tohave it organised by the governments, however, but to entrust this task to theyoung people and youth organisations themselves. This form of aid to vol-untary action gave the actors a great sense of responsibility and support.Promoting Franco-German friendship was not just a matter for governments,but for civil society as a whole.

The FGYO never compelled French and German organisations to worktogether and to deal with any specific topics. The organisations themselvesalways chose partner organisations and subject matters. Needless to say, the

27

Bernard VIALE

young people participating in the programmes are also always involved inchoosing subjects of interest to them, as well as in preparing the exchange.

Many organisations have worked together year after year and have organ-ised programmes in both countries together: such continuous and reciprocalrelationships have created solid institutional networks at all levels: local,regional, national, international. The funds (40 million DM in 1963) allocat-ed by both governments enabled the FGYO to involve all social classes in itsprogrammes as well as to reach a very large number of young people.

Conclusion

“The particularity of the Franco-German cooperation it’s its normality”,as a former Chancellor of the Federal Republic of Germany said. It has notalways been that way.

The circumstances of the creation of the FGYO, the context of its work,its evolution in the European frame, all these elements are very specific. Butexperience has shown that international youth exchange can be a usefulinstrument in peace education and towards international and interculturalcooperation. Young people taking part in international exchanges learn toopen their eyes and their minds, to think about cultural differences; they feelmore secure in non-familiar situations; they learn to explain their interestsand to negotiate with people from a different culture. They learn tolerance.

By reaching out to other countries via trilateral programmes, the FGYOfurther develops mutual understanding and links of friendship and solidar-ity between young people in all the countries concerned. It promotes thedevelopment of democracy in Europe and allows the participants to experi-ence tolerance and peace through the respect of cultural differences. It thusplays an invaluable role in the process of European integration.

Bernard VIALE

May 2003

28

INVITAÞIA DE PARTICIPARE

Cluj-Napoca, 15 februarie 2002

Stimatã Doamnã!Stimate Domnule!

Ne adresãm Dumneavoastrã cu invitaþia de a participa la o anchetã inte-lectualã, cunoscând interesul ºi consecvenþa cu care aþi urmãrit ºi susþinutiniþiativele din ultimul deceniu în direcþia apropierii dintre români ºimaghiari.

Dupã cãderea comunismului, relaþiile dintre România ºi Ungaria au evo-luat cu precãdere sub influenþa unor considerente de ordin geopolitic, înfuncþie de convergenþa unor interese comune. Totuºi, aceste considerente aufost percepute în decursul ultimilor ani în mod diferit de o parte sau de alta,în consecinþã ºi convergenþa de interese fiind adesea interpretatã din diver-se perspective.

Fãrã a ignora importanþa unor etape încheiate cu succes în cei doispre-zece ani, se pune întrebarea dacã drumul parcurs nu este cumva insuficient,dacã apropierea dintre cele douã þãri ºi cele douã naþiuni nu este încã uncapitol deschis, cu multe posibilitãþi, resurse, cerinþe neexplorate.

Acestea din urmã, factori obiectivi ai construirii unor relaþii cu caracterpragmatic, de lungã perspectivã, pot fi identificate ºi puse în valoare în con-diþiile actuale de diverse categorii de persoane din ambele þãri: politicieni ºioameni de afaceri, intelectuali ºi artiºti, instituþii ale statului ºi organizaþiiale societãþii civile. În acest fel, probabil se pot estompa ºi depãºi treptat ºiacele prejudecãþi, traume sau alte elemente ale mentalitãþii colective caremai frâneazã evoluþia dinamicã a acestor raporturi.

Ancheta noastrã vizeazã identificarea acestor repere ale colaborãrii ºiapropierii dintre cele douã naþiuni. Dorim sã aflãm opiniile ºi sugestiile unorpersonalitãþi importante din cele douã þãri, cu pondere realã în modelareaacestor relaþii în propriul lor domeniu de activitate, având convingerea cãideile exprimate vor contribui la conturarea unei viziuni mai clare ºi la ela-borarea unor acþiuni concrete ºi utile.

Dacã iniþiativa noastrã vi se pare demnã de interesul Dumneavoastrã, vãrugãm sã rãspundeþi – þinând cont de motivaþia de mai sus – la urmãtoareleîntrebãri:

1. Din motive lesne de înþeles, românii ºi ungurii, România ºi Ungaria aupornit la drum dupã 1989 cu aºteptãri diferite în privinþa apropierii dintrecele douã naþiuni. În ce mãsurã credeþi cã aceste aºteptãri s-au realizat?

29

Invitaþia de participare

2. Evoluþia relaþiilor româno-ungare a fost uneori comparatã cu reconci-lierea istoricã franco-germanã. Care este, în opinia Dumneavoastrã, conþinu-tul efectiv al acestei expresii ºi în ce mãsurã se aplicã ea raporturilor dintreRomânia ºi Ungaria, dintre români ºi unguri?

3. Prin ce argumente – de ordin politic, economic, cultural etc – credeþicã se poate motiva nevoia unei dinamici mai puternice a relaþiilor româno-ungare acum, la mai bine de zece ani de la cãderea comunismului ºi în con-textul unui proces de transformãri istorice pe plan geopolitic?

4. Care sunt în opinia Dumneavoastrã principalele impedimente în caleaunei dezvoltãri mai dinamice, a unei apropieri mai consistente în relaþiileromâno-ungare? Ce iniþiative credeþi cã ar putea accelera acest proces?

În afara rãspunsurilor solicitate la întrebãrile precizate, aºteptãm cu inte-res comentariile ºi opiniile Dumneavoastrã legate de acest subiect.

Mulþumindu-vã pentru colaborare, vã rugãm sã ne trimiteþi contribuþiileDumneavoastrã pânã la data de 20 martie 2002 pe adresa CRDE, str. Þebei nr.21, 3400 Cluj-Napoca.

Cu deosebitã consideraþie,

Smaranda Enache Levente SalatPreºedinte Preºedinte ExecutivLiga Pro Europa Centrul de Resurse pentru

Diversitate Etnoculturalã

30

A FELKÉRÉS SZÖVEGE

Kolozsvár, 2002. február 15.

Tisztelt Hölgyem!Tisztelt Uram!

Az elmúlt tizenkét év során a román–magyar közeledés ügye mellett el-kötelezett, az azt szolgáló kezdeményezések iránt érdeklõdõ személyiségekegyikeként keressük meg Önt, egy széles körû ankétban való részvételre vo-natkozó felkéréssel.

A kommunizmus bukását követõen Magyarország és Románia kapcsola-tai túlnyomórészt a térségben uralkodó geopolitikai megfontolások hatására,a közös érdekek összecsengésének függvényében alakultak. Minthogy azon-ban ezek a megfontolások más-más színben tûntek fel az egyik vagy a másikoldalon, ennélfogva az érdekek összecsengése is gyakorta eltérõ jelentéstnyert a felek értelmezésében.

Anélkül hogy megfeledkeznénk az elmúlt tizenkét év során sikeresen le-zárult szakaszok fontosságáról, kérdés, hogy az eddigiekben megtett út nemkevés-e, a magyarok és a románok közötti közeledés nem nyitott fejezet-e to-vábbra is, megannyi lehetõség, forrás és követelmény nem tekinthetõ-e mégmindig kiaknázatlannak.

Ez utóbbiak olyan objektív tényezõi a pragmatikusan felfogott, hosszútávra szóló kapcsolatok építésének, amelyek felismerése és hasznosítása a je-len körülmények között mindkét országban többekre vár: politikusokra ésüzletemberekre, értelmiségiekre és mûvészekre, állami intézményekre és acivil társadalom szervezeteire.

Biztosra vehetõ, hogy a kiaknázatlan lehetõségek számbavétele és azazokból leszûrhetõ tanulságok hasznosítása révén tompíthatók, illetve foko-zatosan fölszámolhatók azok az elõítéletek, traumák, a kollektív mentalitás-ban még meglévõ tudatelemek is, amelyek egyelõre még fékezik e kapcsola-tok dinamikusabb fejlõdését.

Ankétunk a magyar–román együttmûködés ezen lehetséges támpontjai-nak feltárását célozza. Azok véleményére és ötleteire vagyunk kíváncsiak,akiknek tényleges súlyuk van saját szakterületükön e kapcsolatok alakulásaszempontjából. Meggyõzõdésünk, hogy a megfogalmazott nézetek és gondo-latok segítenek majd abban, hogy az egész kérdéskört tisztábban lássuk, és akonkrét tennivalókról is árnyaltabb képet alkothassunk.

Amennyiben kezdeményezésünket figyelmére méltónak ítéli, kérjük, vá-laszoljon írásban az alábbi kérdésekre:

31

A felkérés szövege

1. Könnyen érthetõ történelmi okoknál fogva a magyarok és a románok,Magyarország és Románia 1989 után más és más várakozással indult útnak akét nemzet közötti közeledést illetõen. Ön szerint ezek a várakozások milyenmértékben teljesültek?

2. A magyar–román kapcsolatok alakulását olykor a francia–német törté-nelmi megbékéléshez hasonlították-hasonlítják. Véleménye szerint mi enneka kifejezésnek a tényleges tartalma, és mennyire alkalmazható Magyarországés Románia, a magyarok és a románok viszonyára?

3. Melyek Ön szerint azok a politikai, gazdasági, kulturális stb. természe-tû érvek, amelyek amellett szólnak, hogy a magyar–román viszonyt dinami-kusabbá kell tenni most, bõ tíz évvel a kommunizmus bukása után, történel-mi mértékû geopolitikai átalakulások közepette?

4. Véleménye szerint milyen fõ akadályai vannak a magyar–román kap-csolatok határozottabb és tartalmasabb fejlõdésének? Milyen kezdeményezé-sek segíthetnék e folyamat gyorsulását?

A fenti kérdésekre adott válaszon túl a kérdéskörrel kapcsolatos bármi-lyen meglátását, észrevételét örömmel vesszük.

Együttmûködését köszönve, válaszát 2002. március 20-ig a következõcímre várjuk: CRDE, str. Þebei nr. 21, 3400 Cluj-Napoca, Románia.

Tisztelettel,

Smaranda Enache Salat LeventeElnök Ügyvezetõ elnökPro Europa Liga Etnokulturális Kisebbségek

Forrásközpontja

32

THE TEXT OF THE INVITATION

Cluj-Napoca,February 15, 2002

Dear Madam!Dear Sir!

Appretiating your interest in pursuing and supporting the initiatives inthe field of improving Romanian-Hungarian relations in the past decade, wewould like to invite you to take part in a survey.

Since the fall of communism, the relations between Romania andHungary have evolved especially under the influence of geopolitical factors,depending on the convergence of some common interests. However, duringthese years, these aspects have been perceived differently by the two partsinvolved, and even the convergence of common interests has often beeninterpreted differently.

Without ignoring the importance of some stages completed successfullyin the last twelve years, the question arises whether the road that has beencovered so far may be insufficient, and whether the close relationship of thetwo countries and nations is still an open chapter, leaving numerous possi-bilities, resources and requirements unexplored.

The latter, which are objective factors in the construction of long-termrelations of a highly pragmatic character, can be identified and built upon inthe current conditions by diverse categories of people in both countries:politicians and businesspeople, intellectuals and artists, state institutions andorganizations of the civil society. In this manner, it is likely that prejudices,traumas or other elements of collective mentality that stand in the way of thedynamic evolution of these relations can be reduced and gradually overcome.

Our survey aims to identify the pillars of collaboration and closer rela-tions between the two nations. We would like to learn the opinions and sug-gestions of important personalities of the two countries, who have a genuinesay in modeling these relations in their fields of activity, convinced that theideas that are going to be expressed will contribute to the shaping of a clear-er vision and to the development of concrete and useful actions.

If you should find our initiative worthy of your interest, we would kind-ly ask you to answer the following questions, keeping in mind the above-described rationale:

1. For reasons that are easy to understand, after 1989, Romanians andHungarians, Romania and Hungary for that matter, set off with different

33

The text of the invitation

expectations as regards the development of closer relations between the twonations. To what extent do you believe these expectations have been fulfilled?

2. The evolution of Romanian-Hungarian relations has sometimes beencompared to the historical French-German reconciliation. What is, in youropinion, the effective content of this expression and to what extent does itapply to the Romanian-Hungarian relations, and the relations betweenRomanians and Hungarians?

3. With what arguments – of political, economic, cultural etc. nature – doyou think one can justify the need for more intense dynamics of theRomanian-Hungarian relations now, over ten years after the fall of commu-nism, in the context of historic changes in geopolitics?

4. In your opinion, what are the major impediments to the developmentof a more dynamic and genuine, closer relations between Romanians andHungarians? What initiatives do you think could accelerate this process?

In addition to the answers to the above questions, we look forward toreceiving your comments and opinions in connection with the topic in dis-cussion.

Please send your contribution to EDRC, 21 Tebei st., 3400, Cluj-Napoca,by 20 March 2002. Kind thanks for your collaboration.

Yours sincerely,

Smaranda Enache Levente SalatPresident Executive PresidentPro Europa League Ethnocultural Diversity

Resource Center

34