e-Pentagram 2015/5

Lectorium rosicrucianumaz arany rózsakereszt szellemi iskolája

2015/5.3. évf./5. szám

magazin

ÖnÁtaDÁs

Számok, életszabályokés kompetencia

Johannes Amos Comenius:a VILÁG ÚTVESZTõJEÉS A SZÍV PARADICSOMA

Az Arany Rózsakereszt filozófiájába bevezetőinternetes tanfolyam

Létezik egy aranyfonal, egy „királyi út” amely megtört valóságunk labirin-tusából az Igazság felé vezet. Az a célunk, hogy segítsünk megtalálni ezt az ösvényt, és élő kapcsolatban bejárni azt. A tanfolyam anyagait, regisztráció után 7 levélben küldjük el Önnek. Feltett kérdéseire igyekszünk a lehető legrövidebb idő alatt válaszolni.

az arany rózsakereszt út, a transzfiguráció ösvényeEzt a ragyogó fonalat szeretetből, bölcsességből, ismeretből (gnózisból) és cselekedetből fonták. Mindenekelőtt azonban egy ösvényről van szó, ame-lyet ténylegesen járni lehet, és amelyet a maga eredeti formájában minden vallás megmutatott. Sem mester, sem beavatott nem adhatja át az Igazságot másvalakinek.Mindenkinek a saját erőfeszítése árán kell hozzá áttörni, kitartással leküzdve minden ellenállást és nehézséget, amivel az úton szembetalálkozik. Ezt pedig csak egy belső átalakulási folyamaton keresztül lehet elérni, amelyet „lélek-újjászületésnek” vagy „transzfigurációnak” nevezünk. A Szellemi Iskola megmutatja tanulóinak az ösvényt, és megtanít arra, hogyan kell azt bejárni. Célunk, hogy minél széleskörűbb módon tájékoztassuk arról a „királyi út”-ról, a transzfiguráció gnosztikus ösvényéről.

http://tanfolyam.lectorium.hu/

http://rendezvenyek.lectorium.hu

3 e-pentagram 2015/5 www.lectorium.hu

tartaLom

cikkek Jelek az úton.... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2

Mindenki megváltásra vár... . . . . . . . . . . . . . . . . . .4

A halhatatlanság álma ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .10

A nagy ébredés... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Szfinx és Krisztus... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18

Miért hallgatott Buddha?.... . . . . . . . . . . . . . . . . .24

IMPRESSZUM

Lectorium Rosicrucianumhttp://lectorium.huhttp://lectoriumrosicrucianum.org

magyarországi Lectorium rosicrucianum egyesület

2528 Úny, Pelikán Konferenciahelyhttp://e-pentagram.hu

Elérhetőség:[email protected]

ÖNÁTADÁS

Amikor a fejet a szívnek rendel-jük alá, azt nevezzük a modern Szellemi Iskolában önátadásnak. Ha pedig már a lélek feléledt, ak-kor a szív a fejnek szenteli magát.

Az önátadás folyamatában a személyiség, az én teljesen és önként beilleszkedik egy átvál-toztató, meg újító folyamatba, ami által feloldódik, hogy az új lélek felemelkedhessen. Amikor aztán feléled a lélek, akkor a szív meg tudja nyitni magát a Gnózis világosságának, és fel le-het tölteni fényerővel.

Önmagunk átadása a másik fény nek, amely segítségként van jelen az ember számára, igazi gyógyu lásunk kulcsa. Ehhez azonban lankadatlanul kell irá-nyulnunk a tiszta információk foton-áramlására, miközben a zavaros én-rezgések fokozatos ki kapcsolására kell törekednünk. Ez a fényinformáció egy másfaj-ta rendből ered, ezért a lélek, aki ezen a fényen keresztül erőt nyer ve tudatossá válik, megveti lá bát saját, eredeti életterületén, és ezzel kiemelkedik a testi ha-lálból.

A címoldalon:eduardo rodriguez calzadoHope for the Future című festménye

http://eddiecalz.deviantart.com/

mailto:[email protected]

http://e-pentagram.hu

http://lectoriumrosicrucianum.org

http://lectorium.hu

e-pentagram 2015/5 www.lectorium.hu2

Dag Hammarskjöld:

Jelek az úton

5 e-pentagram 2015/5 www.lectorium.huJelek az úton

„Személyes életednek nem lehet tartós, kü-lön leges értelme. Akkor nyerhet értelmet, ha beolvad és alárendelődik valaminek, ami ‚lé-tezik’, és önmaga ‚értelmet’ hordoz. Vajon ez utóbbi vonatkozik-e arra, amit tárgyiasítani próbálunk, amikor ‚életről’ beszélünk? Le-het-e értelme az életednek, mint az ‚élet’ egy töredékének?

Van-e élet? Vizsgáld meg, és meg fogod ta-pasztalni az ‚életet’ mint valóságot. Van-e az életnek értelme? Éld át az életet, mint valóságot, és értelmetlennek fogod találni a kérdést.

‚Megvizsgálni?’ Vizsgáld meg azáltal, hogy bele mersz ugrani az alárendeltségbe minden kikötés nélkül. Kockáztasd meg, ha provokál, mivel csak a kihívás fényében pillanthatod meg a válaszutat, és remélheted, hogy vi-lágosan látva választasz, személyes életednek hátat fordítva, a visszapillantás joga nélkül.

Meg fogod tapasztalni, hogy a ‚modellben’ megszabadultál attól az igénytől, hogy a ‚nyájban’ élj. Úgy fogod találni, hogy az ‚élet-nek’ alárendelve, a saját életed teljes értelmét megőrizte, függetlenül attól a kerettől, ame-lyet a megvalósítására kaptál. Észre fogod venni, hogy az állandó búcsú, az óránkénti önátadás szabadságot, valóságélményednek tisztaságot és élességet ad - ami önmegvaló-sítás.

Megtapasztalod, hogy az alárendeltség, mint az akarat egy cselekedete, állandó ismétlést követel, és átcsap valami olyasmibe, ami le-hetővé teszi, hogy individuális életünk vissza-térjen a középpontba.”

3


Mindenki Megváltásra vár

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (János 15,5)

7 e-pentagram 2015/5 www.lectorium.huMindenki megváltásra vár

A mindenség törvénye az odaadás

Önmagunk átadása befogadást jelent. A belélegzést szükségszerűen a kilég-zés követi. Aki megpróbálja visszatartani a lélegzetét, az megfullad. Az ember befogadja a levegőt, majd újra hagyja kiáramlani. Ki- és belélegzés által újítja meg és tartja fenn magát a teremtés. A ki- és belélegzést az életenergiának történő odaadás váltakozó szakaszaival lehet összehasonlítani.

E mozgás folyamán, egy adott pillanatban a felis-merhetetlen megtapasztalhatóvá válik. Ennek az örök Egyetlennek a befogadása a neki történő odaadásban rejlik.

Aki a világnak adja át magát

Nemrégiben egy ősi család fiatal tagja elhalálozott. Édesapja így jellemezte őt: „Mindig kereső volt, olyan valaki, aki állandóan kérdéseket tett fel. Egyet len válasz sem elégítette ki soha, mindig kere-sett valamit, de kutatásai célját nem tudta kifejezni. Egyfajta érzés volt ez, egy mélység, a szeretet ál-landó keresése.” Az apa megindultan próbálta kife-jezni azt, ami fiának soha nem sikerült. „Az utolsó könyv, amit olvasott, Hermann Hesse regénye, a Siddharta volt, amely egy brahman kereső fiáról szól. A mű a bibliája volt, amelyben sok mondatot húzott alá. Önismeretre és a cselekedeteire vonat-kozó belátásra törekedett, valójában a lénye iránti szeretet mozgatta őt.”Ez az idézet világosan megmutatja, hogy az emberek mennyire elveszítet-ték az örökkévalóból, a mikrokozmoszuk központjából származó sugallatot. Gondolataik, érzelmi- és akarati impulzusaik egy látszatvilág körül forognak. Rovarokként keringenek e világ kritériumai, meghatározó jegyei körül, ahol múló jelenségek visszfényei vonzzák magukhoz őket. Ezek az önmegvalósí-tás vérükben ható mozgatóerői. Ezek alkotják személyiségüket, karakterüket, lélegzetük minőségét, gondolkodásukat, érzékelésüket, akaratukat és cseleke-deteiket, és mindezekkel együtt sorsukat: a halált. A világ jellemző jegye a múlandóságra van programozva.

Csakhogy az ember nem csupán egyszer él. Megszámlálhatatlan életek során tapasztalja meg az ellentétek befolyásait: a hatalmat és tehetetlenséget, a sikert

5

6

és kudarcot, a tulajdont és a veszteséget. A jelenségek világában ezek szolgál-tatják számára a tapasztalatokat és ismereteket.

Az ember azonban tévelyeg! Automatikusan ismétlődő körforgásaiban – értsük azonban jól: a mikrokozmoszáról van szó – utazik e világ és a túlvi-lág labirintusaiban, állandóan valamilyen kiutat, börtönének kulcsát keresve. Azonban újra és újra a látszatvilág csapdájába kerül. Ezt a kínlódást jeleníti meg Sziszüphosz mítosza: Minden erejét megfeszítve a hegynek felfelé görgeti

a súlyos követ, amely azonban állandóan visszagu-rul. Mint Tantalosz, megpróbál enni a fa csábító gyümölcseiből, annak ágai azonban mindig vissza-húzódnak előle.

Mindenki megváltásra vár

Az ember mégis fel akar vétetni. Csatlakozni akar valamilyen eszméhez vagy embertársaihoz, és jót akar tenni. Igen, azt szeretné, ha felvenné őt Isten, a Világosság. Biztos és erős akar lenni. Be akar kerülni a lélek finom térségébe is. Azután pedig a Szellem az, amely izgalomba hozza. Gyakran a túl-világ jelenségvilága sugall neki ilyesfajta vágyat. Így jutnak táplálékukhoz az archonok, az éteri és asztrális területek láthatatlan erőösszpontosulásai; hozzákötődnek az emberi odaadáshoz.

„Kedvenc eledelüket” a „felsőbb világokra” irányu-ló spekulatív és misztikus emberi odaadás képezi. A könyvesboltok polcait megtöltő ezoterikus iroda-lom az igazságkeresőt a „felsőbb” hatalmak ma-gyarázatainak, mesterek, adeptusok, angyalok, jó-

garendszerek, tantragyakorlatok stb. követésére ösztönzi. Bizonyos energiák felhívásával és felszabadításával kísérleteznek, hogy azokat a Kundalini rend-szerén keresztül a fejbe áramoltassák.

A kereső így reméli elérni végre a belátás villámát, a megvilágosodást, az „én-vagyok” élményét, a mindennel való hatalmas összeolvadást és eggyé válást. Mindez mérhetetlen energiát igényel, miközben tulajdonképpen csak a régi kígyótűz-erőket hívja fel. A szellemi úton ezek azonban inkább csak aka-dályt, mint segítséget jelentenek. Mindenesetre biztonságosabb lenne ezeket legelőször is semlegesíteni.

e-pentagram 2015/5 www.lectorium.hu

9 e-pentagram 2015/5 www.lectorium.huMindenki megváltásra vár

Az embert tévútra vezetik annak sugalmazása által, hogy a túlvilági láthatatlan erőkoncentrációk a teremtés célját képezik. Sokak természetes hajlamát, akik egy felsőbb vezetésben bíznak, az anyagtalan látszatvilág valamilyen utánza-tának irányába terelik. Ezt a hamis fényt, az ál-istenek e fellépését igazság-nak jelenítik meg. A keresőt így naivitásában arra csábítják, hogy tolvajként a „juhakol ablakán keresztül” hatoljon be, ahelyett, hogy az ajtót használná. Odaadásra, sőt néha egy hősies önátadásra való hajlama által illúziókba gaba-lyodik, ha hiányzik belőle a mélyebb összefüggéseket illető belátás. „Pedig csak jót akar”, nagy buzgalommal egy „magasabb szintű fejlődés” szuggesztióira hagyatkozik, és nem veszi észre, hogy a benne lévő ősatom ezáltal teljesen betokosodik. Így nem csak a mulandóság hullámain újra és újra tovasodródó kultúrák, civilizációk és társadalmi rendszerek, hanem az archonok és eonok birodalmának építésében is közreműködik, így azok sokkal lassabban pusz-tulnak el. Így mint energetikai ínyencfalat továbbra is az „istenek” fogságában marad. Miért is nem hallgat a Logoszra, amely szíve legmélyén már oly régóta hívja őt?

„Nélkülem semmit sem cselekedhettek”

Az ember csak akkor értheti meg ben-ső jének ösztönzéseit, ha mindezekből a tapasz talatokból már valóban elege lett. Akkor hallhatja meg szívének hozzá in-tézett szavait:„Én benned vagyok és te énbennem! Is-merd meg önmagad!”Ez a felébredés egy új szakaszát jelenti. Az isteni lélek, a szellemszikra-atomja felfedi magát.

Mindent meghatározó pillanat ez az ember életében: az örök központ újjáéledése, és a szívben lévő isteni lélekmag fel-lángolása. Ekkor mozgalmas időszak, egy nyughatatlan keresés veszi kezdetét az életében. Ő azonban már nem a külső keresés ösztönzését követi, hanem a bensőjében kutat. „Zörgessetek és megnyittatik néktek!” (Máté 7,7)

A valódi odaadás titka

Amilyen mértékben az ember elfordul az őrület világában zajló szerepjátéktól, és szívét a mindenség felé irányítja, úgy szakadnak szét benne a régi vérlán-colatok, zavaros gondolatképek és szerepmechanizmusok. Ezzel egy csodála-

7

tos belső fejlődés veszi kezdetét. A hazatérő ember számára ekkor a világ hármas szerkezete – hatalom, tekintély és birtok – a sivatagi meg-kísértéssé válik. Ezt a próbát új tu-datosságának, a lélek új állapotának ismételten meg kell tapasztalnia. Képes-e átlátni és feloszlatni a hata-lom gyakorlására irányuló hajla-mait mind a külvilágra, mind a tu-datalattijára vonatkozóan? Ké pes-e arra, hogy tudatosodása kö vet kez-tében megsemmisítse az öna la kí- tás minden formáját, a sikerre és sze mélyes birtokra való irányulá-sát?

Az életpránára való tökéletes irá-nyulás és odaadás következtében minden akadály szétoszlik, mint a köd a nap fényében. Akkor a lélek lé tezik, mert a Krisztus tüzéből szár mazó tiszta életenergiák meg-va ló sították azt az emberben.

A tiszta életenergiák képezik bör-tönünk kapujának kulcsát. A min - denség szívére – a makro- és mikro - kozmoszban egyaránt – irányuló odaadás által az ember újra befo-gadhatja az Élet Fájának eredeti prá náját. Az megtisztítja őt, meg-sza badítja régi természetétől, és egy tökéletesen új rendszert hoz lét re benne. Ez által Krisztus min - denség-megnyilvánulásának tu-da tos mun katársává válik. Azzal, hogy odaadja magát neki, az igaz szőlő tőn újra szőlővesszővé válhat.

e-pentagram 2015/5 www.lectorium.hu8

11 e-pentagram 2015/5 www.lectorium.hu 13139

A régiek azt mondták:mi nem innen valók vagyunk,és nem azért vagyunk itt, hogy maradjunk.Utunkon odaátra,a másik életet keresvehátrahagyom a dicsőséges virágokat.És érzem, legalább egy pillanatra,szívem szomorúságát,mert nem birtokoljuk a gyönyörű dalokat,csupán kölcsönbe kaptuk azokat.

Martin Auer


a halhatatlanság álMaaz elanyagtalanodás útja a szív megtisztításában rejlik. De mi is a szív?

13 e-pentagram 2015/5 www.lectorium.huA halhatatlanság álma

Milyen folyamatok zajlanak a szívben? Ezek vajon banális dolgokra irányuló, késztetések vezette, passzív folyamatok-e? Vagy inkább egy tudatfolyamatról van szó, amelyben megtanuljuk felismerni, hogy a bennünk lévő legfelsőbb elv az élet egy nagy láncolatában áll, és kapcsolatban van mindazzal, aminek része van ugyanebben az életben?

Az ember még alig ébredt tudatára annak a gazdagságnak, amely benne rejlik. Egészen más látásmód fejlődik ki, ha tudjuk, hogy ugyan-abban az életben osztozunk felebarátunkkal, bárki legyen is az. Ez a látásmód elmélyül: Megtanuljuk megérteni az emberi törekvést, és felismerni azt is, hogy mitől szenved. Meg-tanuljuk megérteni a szenvedést, amely min-den lény létével együtt jár. A szív sugarának kiterjesztésével – mert ez az, ami történik – új gondolatképességet hozunk elő, amely képte-len az élet ellen „gondolkodni”. Ez ugyanakkor egészen biztos alapot is teremt az akarat teljesen új aktivitásához, a cselekvéshez!

Ez az út – melyet a szívből kiinduló tiszta impulzus fejlődési folyamatának tekinthetünk – a tapasztalat és tudatossá válás útja. Hiszen nem a tapasztalat tanít-e meg minket arra, hogy közvetlen környezetünkben elfoglalt helyün-ket, és a társadalomban játszott szerepünket felismerjük? A tapasztalat önis-merethez vezet és megtanít önmagunk legyőzésére. Az ember belátja, milyen keveset tehet, és így természetes módon alázatossá válik, addig a pontig, míg megérti, hogy önmagunk legyőzése elsősorban önátadás. Milyen egyszerűnek és könnyűnek hangzik, ugyanakkor mennyire fáradságos és finom dolog is ez. Az önátadás révén új képesség aktivizálódik, amely egy az emberrel és elválaszthatatlan tőle. Innentől kezdve tudja, hogy mennyit tehet valójában. Azoknak a láncához kapcsolódik, akik vele járják az utat, és jól megalapozott lelkesedéssel, nagy tetterőt fejleszt ki ezután.

Ez egyúttal az „amint fent, úgy lent” hermetikus törvényének a fordított ha-tásához is vezet. Ugyanis megvilágosult cselekedetei vissza is hatnak a nagy egészre, a kozmoszra és a makrokozmoszra, csakúgy, mint az egész univer-zumra.Amit most megkísérlünk így néhány szóval bemutatni, az az emberiség útja. Ez a legnagyobb felelősséggel járó és legörömtelibb kibontakozás. Mert, ha erőfeszítés és hatásosság összekapcsolódnak, kialakul az egység: a szív, a fej

11


és a cselekedetek egysége. Ahogyan egy gyermek is örül, ha képes valami új tevékenységre, ugyanúgy tapasztalja meg az ember is, aki a szív és a fej új tu-datnézeteire tesz szert, a mély békét, ami egyben nyugalom és felemelkedés, és amely tökéletes egészséget foglal magába. Üdvözült lett – meggyógyult.

Ez az, amit az ember spirituális központja, a szív rózsája keres: tökéletes kibontakozást, amely az egész embert átöleli. Ehhez hihetetlen inspirációt és segít-séget jelent a Szellemi Iskola. Tanulói pedig megkísérelnek minden nap egy-egy lépést tenni ebben az irányban.

Negatív elanyagtalanodás

Ugyanakkor realistának kell ma-radnunk. Az ember még képte-len a Vízöntő-erők minden im-

pul zusára pozitívan reagálni, mert ezt a fejlődést, amely igazi rendeltetését tartalmazza, gyakran még fel sem ismeri. Ezért azt akarja, hogy halandó sze-mélyiségének nézetei halhatatlanná váljanak, vagy azt, hogy halandó énje, egy mesterségesen élő, fizikai test révén örökké éljen ebben a természetben. Az ilyen felfogások szinte kényszerűen tévedésekhez, és azokkal az erőkkel való visszaélésekhez vezetnek, amelyeket a Vízöntő besugároz.

A vízöntő-hatás következményeként, elsősorban a nyugati civilizációkban, az élet és a munka világának különböző területein egyfajta általános virtuali-zálódás figyelhető meg. Sok kommunikációs folyamat, amely korábban sze-mélyes kapcsolatok útján jött létre, vagy legalábbis a papír révén megjelent az anyagban, manapság már elektronikus úton bonyolódik. Ez a vízöntő-sugárzások hatásainak tipikus jele. Különösen a gyerekek és fiatalok azok, akik szinte magától értetődően már ezzel a virtuális médiavilággal együtt nőnek fel, sokan pedig ennek mértéktelensége folytán lelkileg beteggé válnak.

A gyógyászatban alkalmazott mikro- és nanotechnológiával kapcsolatban szin tén új, virtuális technikák jönnek létre, melyekkel például mikrochipeket ültetnek az agyba, a szívbe és más szervekbe. Néhány éven belül, az egészség megőrzése érdekében „nanobotok” milliói surranhatnak majd fel-alá az em-berek testében, az erekben, a véredényekben, a kapillárisokban, sőt „önállóan”

15 e-pentagram 2015/5 www.lectorium.huA halhatatlanság álma 13

cselekedhetnek és reagálhatnak is. Hogy eközben az ember finomanyagi testeivel mi történik, azt nem tudni, a mai tudomány ugyanis fel sem teszi ezt a kérdést. Mi történik a lélekkel, a tudattal? Mi a helyzet a manipulációk veszélyeivel?

Másik példaként a biometrikus biztonsági rendszerek szolgálnak. Az írisz-felismerőben egy digitális kamera nagyfelbontású képet vesz fel a szem szi-várványhártyájáról (írisz), aztán számítógép segítségével az írisz mintegy 300 jellegzetességét összehasonlítják a rögzített ada tokkal. A klasszikus ujjlenyo-matnál csupán 40 jellegzetes-sé get vizsgálnak. Az írisz ezért egyedülálló és hamisíthatat-lan.

Az emberben rejlő örökké va-lósági lény várja, hogy meg-szabaduljon az anyaghoz kö-tött élettől, és belépjen egy egé szen más életbe.

Vajon van-e hatása an nak, ha a szemen keresztül, közvet-lenül elektronsugarakat irá-nyí tanak az agyra? És mi tör-ténik közben fizikailag, lelkileg és spirituálisan? Befolyásolja-e mindez a fej belső elválasztású mirigyeit? A szem a „lélek tükre”. Azon felül finomanyagilag közvetlen összeköttetésben áll a tobozmiriggyel, amelynek az új tudományos felismerések alapján ugyanolyan felépítése van, mint a szemnek. Ezeket a kér-déseket is csak ritkán teszik fel, és válaszolják meg.

A halhatatlanság álma

A kutatók célja az, hogy az emberi „szellemet” – illetve azt, amit annak tar-tanak – az esendő, megbízhatatlan, és így felesleges anyagi testtől elválasszák, és chipkártyákra vagy nanobotokba ültessék. Szeretnék az élet alapját digi-talizálni, a hibákra hajlamos testet feleslegessé tenni, és az önszervező struk-túrával rendelkező dinamikus rendszereknek közelebb kellene vinni az em-bert a halhatatlanság álmához.

Hans Moravec, kutató és élenjáró számítógép-szakember, már a nyolcvanas években az emberiség, mint faj hanyatlásáról beszélt – s tette ezt nem kis


lelkesedéssel! A homo sapiensen, mint „a Földbolygó, kisszerű, biológiai bennszülöttjén”, kevés megőrzendőt talál. Az elégtelen biológiainak az áta-lakulása egy jobb, digitális életformába, szándéka szerint, közvetlen előttünk áll. „Mindannyian robotokká válunk. Ez éppen annyira elkerülhetetlen, mint amennyire kívánatos. – Az evolúció fontosabb, mint mi. Mi csupán csak a nagy egész részei vagyunk.”

A nagy vágyakozás – a nagy félreértés

Milyen evolúcióról beszél Moravec, s beszélnek a kutatók? És melyik „nagy egészről”? Milyen „proto-felettes emberre” gondolnak, hogyan értik a halhatatlanságot? És: Mi az intelligen-cia? Mi a szellem, és mi a lélek? Mi számukra a tudat, az ön-tudat, és a mindenség-tudat?

Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy az intellektuális ember szenvedélyes kutatóösz-töne létünkben nem más, mint a halhatatlanság elkeseredett keresése. Ez nem mindig alantas szándékon alapul, hanem gyakran a biztos alap és a valódi ismeret hiányzik a létezés, az emberi-ség, a mindenség alapjainak és azok értelmé-nek keresésekor. A tökéletesség, a harmónia és a bölcsesség utáni nyugtalanító vágy hajtja az embert előre csakúgy, mint az egyesülésnek, minden elválasztottság megszüntetésének, és a mindenütt jelenvalóságnak a kívánsága. Csak-hogy: mindezt a halandó természetben keresik!

Éppen a számítógép-tudományok területén él olyan erősen a halhatatlanság, a mindenhatóság és a mindentudás mítosza. De vajon megszüntethető-e ennek a természetnek a jellege?

Dialektikus természetünk jellemzői a múlandóság, a halandóság. Minden, ami ebben a világban keletkezik, az el is múlik. A változás létünk egyetlen ál-landója. Előbb-utóbb minden mikrochip is elmúlik, és még egy nanobot sem él örökké. Az, ami örök egy emberben, az újra és újra visszavonul halandó köntöséből – mert nem oda tartozik! Ezen az elektronikus alkatrészek sem fognak soha változtatni. Az, ami az emberben örök, nem arra vár, hogy örök-ké ebben a világban éljen. Ez a halál világába való örök száműzetést jelentené!

17 e-pentagram 2015/5 www.lectorium.hu 15A halhatatlanság álma

Az emberben rejlő örök lény az anyaghoz kötött élettől való megszabadulásra vár, hogy egy egészen más életbe léphessen be.

A mindent eldöntő különbség

A tudomány rendszerint egy materiális vi lágképből indul ki. Vezérlő szerve a rendkívül bonyolult, anyagi agy a maga intellektuális gondolkodásával. Meggyőződése, hogy az ember majdan az élet utolsó titkairól is lerántja a leplet, és mindez csak idő kérdése. Egy rózsakeresztes azonban teljesen másképp tekint a világra. Számára a megújult élet kiindulópontja az örök-kévalóság, a szívében rejlő szellemmag. Ez vezérli minden cselekedetében. És a szellemmag megváltásának spirituális útján teljesen új gondolkodás fejlődik ki. Ez az új gondolkodási képesség nem intellektuális, hanem megértő. Ez egy tökéletesen új tudat világos alapját képezi, amely egy másik létállapotban gyökerezik.

A feloldódás

Tehát a világosság és sötétség ősrégi küz delméről van szó, amely mára – az új korszak beköszönte után – elért egy döntő állapotot. A negatív elanyag-talanodás nem csak az egyes emberekre van hatással, hanem az egész em-beriség, a Földkozmosz, a naprendszerünk és a világegyetem fejlődésére. A hely pedig, ahol ez a küzdelem zajlik, az ember bensője. Ott fejti ki hatását a Világosság, de azok az erők is, amelyek végső soron min-den mögött hatva az emberi lelkek megsemmisítéséért, de legalábbis a károsításukért folytatják ősi har-cukat, hogy fogságunkat bebeto-nozzák.

Ám végül minden a tervszerű útján halad. Minden a magasabb törvényeknek megfelelően zaj-lik, a Goethe Faustjában említett elv szerint: az az erő hat, „amely szüntelenül a rosszat akarja, és mégis a jót éri el”. Vagy máskép-pen fogalmazva: Részesülünk az erőben és a segítségben, ha felkészülünk rá és megnyitjuk magunkat neki. Mi tartana hát vissza bennünket?

Az öröklét fénysugara, amely az örökké létezőből ered, a szenvedésen keresztül találja el a lelket. a lélek csak ebben a fényben juthat el ahhoz, hogy a vízszintes gondolkodás korlátoltságát, és a régi, szét-forgácsolt én képtelenségét belássa. Átérzi a szellemben lévő élettől elválasztó mélységes szakadékot.


a nagy ébredés

Az ember pedig újra felismeri a kegyelem csodáját, azt hogy ennek az örök-kévaló fénynek teljes lelkével átadhatja magát. Mert ebben az önátadás-ban, e szellemi fénybe való felmenetelben jön el hozzá a szabadság isteni ajándéka. És még számtalan másban is részesül.

E pillanattól kezdve a gondolatok és érzelmek szüntelenül kapcsolatban állnak az örökké létező középpontjával, azzal a jótékony elvvel, melyet „Krisztusnak” nevezünk. Minden önfejűség, vakság, tehetetlenség, és az anyag önkényének kiszolgáltatott állapot meghátrál. Az egyetemes Szel-lem középpontjához fűződő odaadásban, a „meghalás”, az én-élet kialvása által teljesen új lélek kel életre az emberben. Megvilágosodik a mentali-tás, az érzelmi- és cselekedeti élet. Mert a „tiszta élet szelleméhez” – amit a tudók évszázadokon keresztül „Krisztus” fogalmával jelöltek – fűződő folyamatos odaadás mindig tisztulással, egyszerűséggel és világossággal párosul. A régi tudat eltűnik, és folyamatosan átmegy egy új szellem-lélek-tudatba. Semmi sem marad belőle. A Szellem éltető erejéből új em-ber született.

Ez a teljes megújulás! Vajon ezt észreveszi-e az ember? Bizonyosan, mert e megújulást belső megfiatalodásnak fogja tapasztalni. Kiegyensúlyozottá és nyugodttá váló gondolati, érzelmi és cselekedeti képességébe e pilla-nattól kezdve egy másik dimenzió, egy másik tudati terület impulzusai és sugallatai vetülnek.

Egész lénye felmegy egy valóban magasabb szintű rezgésállapotba, amely kifinomult harmóniában Krisztus egyetemes törvényeire, a fényre, a sze-retetre és az életre hangolódott. A halhatatlan tudati szerkezetek és a fény művei így továbbfejlődhetnek benne. A régi ember pedig a Grál hor-dozójává válik, melyben a szellemi Nap tükröződik. Az eljövendő új em-berré vált.

17A nagy ébredés

szfinx és krisztus


Szfinx és Krisztus 19

Sok ember keresi a szeretetet. Minden kiábrándult és kedveszegett ember odaadón a szívében egy hívásra, a remény jelére vár. Az egész emberiség számára ezt a reményt, ezt a hívást az egyiptomi szfinx szimbolizálja a felis-merés hatalmas jelképeként. Ezzel azonban nem egy emberfejű oroszlán idő koptatta, omladozó alakjára utalunk. Nem, mi egy emberi lényt képzelünk el oroszlánsörénnyel és egy oroszlán erejével, aki ereje és nagysága révén lenyűgöző. A szfinx a mögötte lévő nap dicsőséges fényében fürdik, mintha a napisten sugarában ereszkedne le a földre.

És ezzel a képpel a fejében, a meg érintett ember, aki lelkesen követi az új ösvényt, meg akarja közelíteni a hívogató fényt. De hirtelen megállítják. A szfinx mellett ugyan is nem lehet csak úgy elhaladni, mert rajta túl má-gikus földre lép az ember. Aki nem tudja a jelszót, nem mehet tovább: a szfinxtől a pira misig ve zető titkos út nem hozzá fér-hető számára. Hogyan ismerhet-jük fel a szfinx kívánságát? Hogyan tanuljuk meg felismerni a küldetésünket? Még mindig előttünk áll a szfinx hatalmas alakja, aki őrzi a bejáratot.

Nem úgy van-e, hogy a szfinx Aton, a napisten helyetteseként őrködik itt, aki hívja az embert… de jelenlegi állapotában nem képes elérni őt? Az ember akkor kapja meg a jelszót, ha belső ellenségét legyőzte. Ez az ellenség az em-beren belül él és sehol máshol. Ő az, aki lehetetlenné teszi a belépést, mivel hangja sohasem hallgat el, és mindig érezteti a hatását.

Alfa és Omega – kezdet és vég

Így működik az ellenség, egészen addig a pillanatig, amíg az ember vissza nem emlékszik a másik oroszlánra: Júda oroszlánjára, az isteni hódítóra, aki-nek ereje elhallgattatja az egot.

És ekkor, az élet sivatagának közepén, eszébe jutnak a szavak: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.” (Jel. 21,6) „Én vagyok a te Istened, akiből minden élő származik.” (Jel. 21,7) A szfinx még hallgat, ám az ember kezdi gyanítani, hogy minden dolgok Atyja küldte őt, hogy a hívást továbbítsa. Ek-kor meghallja a suttogást: „Lényem és szívem feléd fordul, mert te hozzám


tartozol”. És a jelszó világossá válik benne: „Júda oroszlánja”. Ő a Krisztus, a kozmosz megszabadító napenergiája, aki eljött az Atyától, hogy őt, a jelen-téktelen embert a sivatagból hazavezesse. Ez nem most, és nem is 2000 év-

vel ezelőtt vagy az ősi Egyiptomban történt, hanem mindig, újra és újra megtörténik, amíg kereső ember él és a keresésre válaszoló megszabadító erő létezik. A tüzes kör, melyben az ember él, megtörik, és ekkor a szfinx hatalmas oroszlánmancsai között szabaddá válik a sugárzó piramisba vezető bejárat.

Most körülnézhetünk odabent. Egy beavatási ösvény nyílik meg előttünk. Ha a járat vonalát meghosszabbíthat-nánk, az pontosan a Sarkcsillagra mutatna. Ám a piramisba lépvén azt látjuk, hogy utunk nem emelkedik, ha-nem éppenséggel lefelé halad. Ez a le-felé haladó járat zavarba ejtő: nem azt hiszi-e a megtért ember, hogy egyene-sen a mennybe juthat? Nem azt jelenti hát a „beavatás”, hogy az ember gya-

korlatok és önnevelés által felemel kedhet? Vagy netán „Istenhez való közele-dése” inkább a világtól való mene külés volna? Tudatának legmélyéig meg kell győzni őt arról, hogy a beavatás keresztutat jelent. A keresztet pedig a nadírba, lényének legmélyebb pontjába kell állítani.

Jan van Rijckenborgh A nagy piramis című munkájában így ír minderről: „A leereszkedéshez bátorságra van szükség. A szellem melyik hősének vagy hősnőjének van bátorsága továbbmenni ezen a ponton? Annak érdekében, hogy az ember vállalja ezt a merész kockázatot, önmegtagadást kell gyakorol-nia, és meg kell értenie Júda oroszlánjának kérését, aki a sivatag homokjában fekszik a világ nyomorúságában. ‚Menj, add el mindenedet, és kövess engem!’ […] Ez nem a világból való elmenekülést, hanem a világ felölelését jelenti. Ez a kereszt felvétele! Ez a sötétségen túli világosság választása, hogy világosságot gyújtsunk a sötétben.”

Az önmegtagadás vezet a piramis földalatti kamrájába.

21Szfinx és Krisztus

Mi van az önfeláldozás mögött?

Az ösvényre lépés azt jelenti, hogy az ember önfeláldozóan átadja magát a fénynek, amely a másokért végzett szolgálat által szabadul fel. Ez rendkívül megvilágosító! Az eredmény mélységes, igaz önismeret. Gyakran halljuk, hogy először önismeretre van szükség, mielőtt az ösvényre lépünk. Ezt pedig egy mentális vizsgálat követi, melynek révén az ember – úgy véli – képes lesz behatolni saját tudatának legmélyebb rétegeibe. Ez az út azonban lehetetlen, mivel az önismeret nem mentális, ha-nem fundamentális, vagyis alapvető: az ember összes központjára vonat-kozik. Aki pedig szolgál, aki áldoza-tot hoz másokért, a másokban lévő fényért, az saját magával szem besül. Szembesül mindennel, ami rej tett, ami ismeretlen, és így sok illúziója kialszik. Még annak illúziója is, hogy ő egy jelölt, hiszen csak a fénylény, a másik az, aki a beavatás ösvényén van.

Kezdetben megtanulja felismerni elkerülhetetlen hibáit is, mivel a má sok szolgálatának vágyában hi-bákat követ el. Következő lépésként felfedezi saját hiányosságait. Megtapasz-talja, hogy szolgálatának hatása korlátozott. Majd felismeri, hogy minden, amiből a természet-tudat kiindul, már eleve el van ferdítve, ki van facsarva, szó sze rint be van tokosodva és gúzsba van kötve. A másoktól átvett és a sa-ját magától kialakított alapsémák állnak az útjában. Végül pedig megtanulja felismerni az okot: a minden mögött ott rejtőző indítékot.

A kiművelt természet-ember számára mindez megaláztatás. Végül az út elvezet a forráshoz, a plexus sacralisban lévő gyökértűzhöz. Ez a piramis földalatti kamrája. Gyermeki ártatlansággal, a belátás és a szolgálat által megtisztulva, és a tékozló fiú mély bűnbánatával az ember ismét a teremtés tüze előtt áll.

Ám ez ismét egy veszélyes pillanat! A kérdés az, vajon hogyan is folytatja? Hisz nem a teremtés tüzének rossz szándékú felhasználása-e az oka mind-azon szenvedésnek, amely alatt az emberi társadalom nyög? Ezúttal hogyan fogja használni e tüzet? Ha a szolgálat és a bölcsesség fellobbantotta a szeretet


szikráját a szívében, akkor az út emelkedni kezd… egy kissé. Az emberi szol-gálat piramisában a további beavatás útját ugyanis hamarosan egy nehéz gránitkő zárja el: az út itt lehetetlenné és abszurddá válik a fizikai ember számára. Mit jelent ez a kőtorlasz a számunkra? Arra tanít, hogy az emberi

lény a maga én-törekvésével, bármennyire jó szándékú is, képtelen a beavatás igaz ösvé-nyére tenni a lábát. Csak a bizonyított szolgálat során összegyűlt lélekminőséggel folytathatja a felfelé vezető utat, mivel ez lényegét tekintve egyenlő a mindent átfogó szeretettel, a belső isteni központnak való önátadással. Ezért eb-ben a folyamatban, az ennek az alapelvnek való önátadásban csakis az új lélekerő részesülhet.

Egy új – ezúttal függőleges – járaton keresztül, amely a járatok rendszerének keresztgerendá-ja, a lélekember belép a királynő kamrájába. Ez a fény újjászületésének terme. Itt a belső Krisztus, a bennünk lévő másik fogan meg szeplőtelenül a jelképes „mater”-től, az anyá-tól, vagyis a misztériumok Szűz jelképétől. Ez nem más, mint az új, nem anyagi mentális erő befogadása.

Jan van Rijckenborgh magyarázata szerint ezen a szinten a kereső már túljut azokon az akadályozó tényezőkön, amelyek az emberiség fejlődését gátolják.

A királykamra

Dacára a királynő kamrájában töltött megszentelt pillanatnak, a megújulás tanulóját szigorúan figyelmeztetik: „Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen”. A nagy piramisban ezt a figyelmeztetést egy csapdára emlékeztető útszakasz jelképezi. Ez az akna visszavezet minket a földalatti kamrába, ahonnan utunkat – egy újabb megtisztulást követően – újra kell kezdenünk.

Ebben a szellemi Krisztuserőben egyszerre van jelen a tér és a korlátlan ak-tivitás, a dinamizmus és a csend is. Amikor a lélek fejlődése elérte ezt az állapotot, akkor egy hatalmas, magas és tágas folyosó nyílik meg a jelölt előtt, amely felfelé vezet a királykamrába. Ez a győzelem útja, melyen a fény megáldja a személyiséget, amely mostanáig kitartott az ösvényen! Kimond-hatatlan ragyogás tölti meg a felfelé vezető folyosót. Itt pedig a megújulásban

23Szfinx és Krisztus

járó ismét bizonyságot tesz arról, hogy valóban megérti a Krisztusmiszté-riumot, amelyet a szfinx tanított neki mielőtt belépett, mert egy alacsony átjárón keresztül, csakis mélyen meghajolva léphet be végül a királykamrába. Kizárólag alázattal léphet be az újba.

Még semmit sem tud a rá váró nagy feladatokról, csak annak az élő tudása izzik benne, hogy „szolgálatomon keresztül semmivé váltam. Csak Ő, a Má-sik vált mindenné.”

Minden földi anyag eltűnt, és a szarkofágot teljes egészében betölti a szel-lem rezgése. Ekkor a jelöltre is vonatkozik az egyiptomi misztérium-madár, a főnix jelképe: én-központú személyisége legyőzetett, és nem létezik többé. Lélekteste felemelkedett a tisztító tűz által. A nagy piramis hallatta mági-kus szavát. Kövei megőrizték az emberi lény és az egész emberiség feladatát. A szfinx hívása pedig az, hogy kövessük Krisztust: „Add el mindenedet és kövess engem!”

Miért hallgatottbuddha?


Buddha feltűnő módon csak a szen vedéstől való megváltás útjával, annak is elsősorban a gyakorlatával foglalko zott. a legközelebbi lépéseket, az ember által közvetlenül felismerhető igazságokat helyezte előtérbe.

Miért hallgatott Buddha? 25

Tudatosan kerülte a választ olyan alapvető kérdésekre, mint az ember és a világ eredete, a szenvedés és elmúlás eme világába való bukásunk oka, az ember lénye, vagy a nirvána, a „megszűnés” állapota.

Tanítványaival való egyik híres beszélgetésében Buddha egy fa néhány le-hullott levelére mutat, miközben azt kérdi: Mennyi ez a levél a fa összes leveléhez képest? A tanítványok válasza: A fán lévőkhöz képest bizony elenyészően kevés. Erre Buddha: Amilyen kevés ez a fa összes leveléhez ké-pest, oly keveset mondok én el nektek az emberről, a világról és a nirvánáról ahhoz képest, amit mindezekről tudok.

Vajon miért kap ekkora hangsúlyt Buddha hallgatagsága? Buddha indoklása a követ-kezőképpen hangzik: Ha olyan dolgokról be-szélek, amiket ti magatok (még) nem tudtok megtapasztalni, akkor csak mindenféle talál-gatásba fogtok, s ez a spekuláció eltérít ben-neteket tulajdonképpeni feladatotoktól: at-tól, hogy a megváltás útját tényleg járjátok is.

Ha mármost megnézzük a Rózsakereszt Szel-lemi Iskolájának tanát – mely ugyancsak a szenvedéstől való megváltás útját mutatja meg és teszi lehetővé –, akkor olybá tűnhet, hogy itt egész más a helyzet. Filozófiánkban a megváltás útján kívül bizony jócskán esik szó az emberiség eredetéről és fejlődéséről, a két természetrendről, a szellemi vi-lágok felépítéséről is. Részletezzük a régi és az új ember szerkezetét, továbbá az ember bukásának mibenlétét. Nem rejtjük véka alá a túlvilágra és evilág-hoz fűződő viszonyára vonatkozó ismereteket sem. Be kell hát ismernünk, hogy e témakörök iskolánk tanulóit is könnyen belevihetik a spekulálásba.

Miért nem követi a Rózsakereszt Szellemi Iskolája is Buddha módszerét? Vajon miért nem vonja meg követőitől a találgatás lehetőségét? Nem lenne-e ésszerűbb most is arra szorítkozni, amit tanulóink az adott pillanatban maguk is megtapasztalhatnak – tehát közvetlenül meg is érthetnek –, hogy aztán felismeréseiket tudatosan ültessék át a gyakorlatba?E kérdésen elmélkedvén ne vétsük azonban szem elől, hogy a rejtélyisko-lák módszerei mindig is az adott korszak körülményeihez és a megszólított emberek tudatállapotához igazodtak. A XX. század emberét mindenekelőtt az értelmi beállítódás jellemzi; ebből magyarázható az anyaghoz való szoro-


sabb kötődése is. Ez megköveteli, hogy a bölcsességtant is más módszerrel közvetítsék számára. Vallás, művészet és tudomány más értéket képvisel ma, mint sok évszázaddal ezelőtt.

Szellem, lélek és test hármas egysége

Az alábbiak keretét az Egyetemes Tan néhány olyan tétele adja, melyet a Ró-zsa kereszt Szellemi Iskolája részletesen magyaráz. Ezek a következőképpen hangzanak.Az eredeti ember a szellem, a lélek és a test hármas egysége volt. A szellem élő összhangban volt az isteni természetrend szerkezetével; a lélek szellemlélek volt, azaz tudatosan fogadta be a szellem bölcsességét és erejét; s a test volt az

az eszköz, mely ezt felvette és átalakította.Ezzel szemben a mai embernél ez a hár-masegység romokban hever. A szellem számára nyitott s arra hangolt lélek helyett az embert most egy önfenntartó énlélek élteti. Ez az énlélek azonosul a testtel, mely ezáltal teljesen e sóvárgó és önfenntartó én szolgájává válik. A szellem pedig, amely a lélekkel már nem közölheti magát – s így a test által sem képes megnyilvánulni többé –, mozgásképtelenné, lappangóvá fajul. Az eredeti embernél a szellemlélek a néki rendelt testtel együtt halhatatlan volt, mi-vel közvetlenül a halhatatlan szellem ha-totta át és irányította. A mai embernél az énlelket és a neki megfelelő testet ugyan-csak a szellem tartja fenn és a szellem hat-

ja át impulzusaival. Mivel azonban ez a lélek és ez a test nem harmonikusan reagál e hatásokra, újra és újra meg kell halnia. Ezután pedig egy új énlelket és egy új testet kell felépíteni, hogy az emberi fejlődésfolyamat meg ne rekedjen.

Az ember feladata, hogy a széttört hármasegységet ismét helyreállítsa. Rá kell döbbennie, hogy sóvárgó önfenntartó énlelke révén testével együtt elválaszt-ja magát a szellemtől, s így a születés és halál kerekéhez láncolva marad. Ez a felismerés már egy újra ébredező szellemlélek első megnyilatkozása, rózsakeresztes szóhasználattal élve az „Istenből születni” – Ex Deo nascimur – élménye. A szellemlélek aztán mind inkább felismeri, hogy a szellemhez, nem pedig a mulandó testhez tartozik, s kibontakozván újra képes lesz fel-venni a Szellem impulzusait. A folyamatnak ezt a szakaszát az énlélek foko-

27Miért hallgatott Buddha?

zatos feloszlása kíséri; ahogy a rózsakeresztesek mondják: „Jézusban aláha-nyatlani” – In Jesu morimur.Ez aztán a megnyilvánulás eszközére, a testre (illetve a személyiségre) nézve is mélyreható következményekkel jár: „A Szent Szellem által újjászületni” – Per Spiritum Sanctum reviviscimus.

Az ember egyre mélyebbre sűllyed az anyagba

A mai nyugati ember teljesen elmerült a materializmusban. Számára először is újra meg kell világítani az ember és az emberiség helyzetét, eredetét és feladatát. Határozott belátásra kell ébreszteni: jóllehet ez a világ otthona én-személyiségének, valójában nem hazája igazi lényének. A Rózsakereszt Szellemi Iskolája ezért fordul filozófiával a kereső emberhez; ezért kínál számára egy értelmet kielégítő ezoterikus filozófiát. Ez a filozófia ugyanakkor nem csupán az értelemnek szánt mankó, hanem erő is, mely felébreszti és megerősíti az „ősemlékezetet”. A tanulóban felserkenti és táp-lálja a szunnyadó igazi embert, míg az fokozatosan tudatossá nem válik.

A keleti ember még nyitottabb volta szellemre

Buddha tanítványai ellenben még képesek voltak közvetlenül belátni, hogy ez a világ az elmúlás és ámítás világa. Még nem estek annyira áldo-zatul a materializmusnak, mint a mai nyugati ember; még közelebb álltak az örökkévalósághoz. Nem kellett először belátásra ébreszteni őket e té-nyek tekintetében.Ugyanez érvényes arra az indítékra, mely a megszabadulás útjának bejárására visz. Ezt a késztetést a Rózsakereszt Szellemi Iskolája üdvrevágyásnak nevezi. A Buddha idejében élők még nyilvánvalóan – szinte magától értetődően – magukkal hozták azt az érzést, hogy a szenvedésteli földi világ a maga mu-landóságával nem az ember valódi hazája. Így aztán magától fakadt a vágya-kozás, hogy a szenvedés világát elhagyván átmenjenek egy szenvedésmentes világba. Buddha tehát mindjárt erre az „üdvrevágyásra” tudott építeni.Korunk emberénél ezzel szemben a tudatlanul benne szunnyadó üdvrevá-gyást a filozófia által kell tudatossá tenni s mozgató erővé fellobbantani. Hisz materialista és vallási illúziójában az a rögeszme élteti, hogy ez a világ és ez


az ember az eredeti világ és az eredeti ember, akin már csak egy keveset kell javítani.Hogyan válhat hát számára tudatossá a legbensőbb vágyakozás egy maga-sabb világ iránt, mely tulajdonképpen neki rendeltetett?

Külső és belső iskola

Nos tehát a Rózsakereszt Szellemi Iskolája az Egyetemes Tan segítségével egyrészt felébreszti az érdeklődőkben és a tanulóseregben az ember igazi lényére való ősemlékezést, másrészt belátást közvetít számukra. Így aztán felkelti bennük a megváltás utáni vágyat – az üdvrevágyást –, valamint a lehetőségbe vetett hitet is.

Azok az emberek azonban, akikhez Buddha fordult, nyilvánvalóan olyan fejlődési állapotban voltak, amelyben a belátás és az üdvrevágyás már erősen hatott. Buddha így arra összpontosítha-tott, hogy lehetővé tegye számukra a következő lépést az úton, és hogy rálép-jenek arra a fokra, melyet a Rózsakereszt Szellemi Iskolája önátadásnak nevez. Buddha egyben különleges erőtérrel vette körül tanítványait, mely a megvál-tási út bizonyos fázisának felel meg, és amelyben egy „magasabb tudat” jöhet létre. Könnyű észrevenni, hogy Budd-ha tana az önátadás Szellemi Iskolában

megvalósuló folyamataira vonatkozik.A Szellemi Iskolában első fokon a filozófiai belátás és az üdvrevágyás fej-lő déséről van szó. A megszabadító út magja viszont az ember lénymegújí-tásában rejlik. Az énléleknek az énszemélyiséggel egyetemben csökkennie kell, ami lehetővé teszi, hogy egy új lény keletkezzen: új lélek a neki megfelelő személyiséggel. Az út szempontjából a filozófia és a hit nagyon is fontos előfeltétel. Óhatatlanul elérünk azonban egy ponthoz, ahol már az ember teljes és alapvető lénymegváltozásának kell bekövetkeznie. Nem az a döntő ugyanis, amit egy ember hisz és tudni vél, hanem egyedül az, hogy ő micso-da. Hit és elképzelések hozzájárulhatnak a felismeréshez, hogy szükség van lényünk alapvető megváltozására, s ahhoz is, hogy igent mondjunk erre a vál-tozásra. E két képesség megalapoz és ösztönöz is egy célirányos viselkedést. A hit és a képzetek nem tévesztendők azonban össze magával az új lénnyel.


Önátadás és önmegismerés

Ha a Rózsakereszt Szellemi Iskolájának tanulója – az Egyetemes Tan által lángra lobbantva – intenzíven átélte a belátás és üdvrevágyás fázisait, akkor ugyanazon a fejlődési fokon tart, mint Buddha tanítványai. Most önátadás-ról van szó önmegismerés segítségével, ami a megismerésnek egy különleges formája. Nem értelmi és fogalmi megis-merés, hanem megélés, tudatosodás. Az út eme stádiumában komolyra fordul a helyzet. Az ember igazi lényének meg kell mutatkoznia és hatékonnyá kell válnia a tanulóban. Ez csak annak ál-landóan növekvő tudatosulásával lehet-séges, hogy az énlélek és énszemélyiség mulandó, s nem tartozik az ember igazi lényéhez. Hitet és tant a gyakorlatban kell alkalmazni.Amikor Buddha azt kívánja tanítványai-tól, hogy ne ragaszkodjanak fogalmak-hoz és hitelképzelésekhez, s ennek még a lehetőségétől is távol tartja őket, akkor ez pontosan az út e lépcsőfokán álló tanuló feladatának felel meg. Először is arra szeretné ösztönözni őket, hogy új és önálló módon észleljenek és gondolkodjanak. Másodszor pedig, hogy mondjanak le az észlelés és gondolkodás régi módjáról ott, ahol annak sem-mi jogosultsága nincs. Azáltal tehát, hogy megtagadja tanítványaitól fogal-mak és hittételek átnyújtását, előhív egy bennük szunnyadó másik, újfajta gondolkodásmódot. Ez a tudatnak önálló, feltétel nélküli, nyugodt, semleges várakozása. A tudat hagyja, hogy a valóság előítélet- és kívánságmentesen hasson rá, s észleli, ami ilyenkor van. Észleli a négy „nemes igazságot”.Ha belátjuk, hogy itt élményekről, a tanuló tudatos belső tapasztalatairól van szó, nem pedig meggondolásokról, akkor észre fogjuk venni, hogy ezekben a tapasztalatokban a lénymegváltozás folyamata megy végbe: az igazi lény fel-ragyogása és tudatossá válása, s a régi lény csökkenése. Azé a lényé, amelynek mulandóságát felismerjük. A keresztény terminológiában erre a következő szavakkal mutatnak rá: „Néki, Jézusnak, növekednie kell, s nékem, Jánosnak aláhanyatlanom”.A tanuló felismeri és megéli, hogy személyisége – ahogyan Buddha mondja – öt „egymásba illeszkedő csoportból” áll: a testből, az életből, az érzésből, a gondolkodásból és a tudatból. Ezek megfelelnek annak a négy testnek, me-lyek a Rózsakereszt Szellemi Iskolájának tana szerint az ember személyisé-gét felépítik; az ötödik pedig az éntudattal, a személyiség magjával azonos.


A tanuló a személyiség ezen öt rétegére nézve felismeri és megéli továbbá, hogy: „Ez nem tartozik hozzám, ez nem a valódi énem!” Ez egyaránt igaz az anyagtestre, a három finomanyagi testre és az éntudatra – vagyis az énlélekre.

Ki az, aki megismer?

Talán az én valamely rétege elmélkedik magáról? Nem, ez a megismerés inkább megélés, tudatosulás; nem értelmi felfogás, és nem is hit kérdése. Ez egy újfajta tudat; eddig nem ismert mélységek tudatosulása. E megismerés alanyát az ember iga zi önvalójának mondhatnánk. Pontosabban: az iga zi önvaló nyi-latkozik meg e megismerésként; igen, ő maga ez a megismerés, az új tudat. Ha ez felébred, akkor tudjuk, hogy ezzel énszemélyi-ségünk öt nézetének egyike sem azonosítható. A Rózsakereszt Szellemi Iskolája ezzel összefüggésben a „szív rózsájáról” beszél. Ez az új megismerő tudat, mely folyamatszerűen bontakozik ki

a felfedezés nyomán, hogy „ez az ötszörös énszemélyiség nem az én lényem”. Ezt az új tudatot új léleknek vagy Jézus-tudatnak is lehet nevezni.

Hogyan zajlik le ez a megismerés?

Az ember ekkor nem azonosítja már önmagát a személyiséggel, azaz a négyburkú éntudattal. Ebben a megismerésben ugyanis az igazi én elválik a személyiségtől és éngyökerétől, mintegy érvénytelenítve a „bukást”. Mert épp e kötődés révén különítette el magát az igazi én a hazájától, a Szellem világától – ez a „bűn”. Nos, tehát az énszemélyiség megszűnik, aláhanyatlik Jézusban, az Úrban, s az igazi én lép a helyére. Aki eljut ebbe az állapotba, az átéli, mint szűnnek meg énjének és személyiségének gyökerei: a gyűlölet, a ragaszkodás és a tévedés. Elillan az önérvényesítési vágy, az értelem fogalmi gondolkodása, s az ember átéli, amint eltölti a nyugalom. Nyugtalanság a gyűlölködés, vonzódás és rögeszme miatt támad. Nyugalom pedig akkor jön létre, ha mindezek megszűnnek. S ebben a nyugalomban a tanuló számára új módon nyilatkozik meg saját lénye és a világ. Korábban dolgokat s lényeket akarattal, vággyal s értelemmel próbált megra-gadni, anélkül, hogy valaha is hatalmába keríthette volna őket. Most viszont a dolgok és lények eljutnak hozzá, s igazi valójukban tárulkoznak fel számára, miközben eggyé válik a mindent átható isteni lélegzettel.

Az én nem látja az igazi ént

Az átélő felismerés folyamatát a tanuló azon viselkedése támasztja alá, me-lyet Buddha a „nyolcszoros ösvényben” ír le. Ennek az ösvénynek az első


lépcsőfoka a „négy nemes igazság” imént vázolt észlelése, tehát maga a megismerés. Az ezt követő fokok: igaz szándék, igaz beszéd, igaz cseleke-det, igaz életvitel stb. Ezek értelme az, hogy ne erősítsék többé az énerőket s a tőlük függő személyiséget. A tanuló többé nem az énből kiindulva dönt, beszél, cselekszik és él. Most már kizárólag az új lélek törvényeit követi, s éber nyugalom élteti.Buddha a megszűnés e folyamatára összpontosítja tanát. Amikor tanítványai megkérdezték tőle: hogy néz hát ki a megszűnés utáni állapot, akkor így válaszolt: Se nem lé-tezik, se nem nem létezik. Ne gondolkozzatok ezen az ál-lapoton. Mert gondolataitok az énből és személyiségéből származnak, amely azonban csak a mulandó valóságnak megfelelően képes fogalmakat vagy képzeteket alkotni. Ha megpróbálja elképzelni a kioltódás állapotát, akkor kioltódásról éppen hogy nem lehet szó. Ezt az állapotot lehetetlen az én eszközeivel megragadni, legyenek azok akár fogalmak, akár a hit. Az én számára a nyugalmi ál-lapot sem nem létezik, sem nem nem létezik. Ez az álla-pot egészen más, elképzelhetetlen, csakis egy új tudattal megélhető valami.

Filozófia és hit a belső út előfokai

Annak egyik oka, hogy Buddha a lehető legkevesebb „információt” adja tanítványainak, a mondottak szerint tehát az, hogy saját, új gondolkodásu-kat akarja belőlük előcsalogatni. A másik ok valószínűleg az, hogy újra és újra szerette volna világossá tenni számukra, mennyire eltorlaszolják önálló gondolkodásukat azzal, hogy előre megadott véleményekhez és fogalmakhoz tartják magukat.A tanítvány, aki követi Buddha ezen ösztönzését, felismeri: valahány elkép-zelésem és hitfogalmam, melyet eddigi utamon a reinkarnációról, a nirvá-náról, a tükörszféráról, a szellemről, a bűnbeesésről stb. alkottam magamnak, nem tartozik az énemhez. Vágyik arra, hogy megélje, megtapasztalja, mik is ezek valójában. Megcáfolhatatlanul tudja: ő eddig csak hitt és sejtett, s jólle-het felfogott valamit az értelmével, a valóságban mégsem élte meg azt, amire ezek a fogalmak utalnak.Eleddig mintegy „tükör által, homályosan” látott – ahogy ezt Pál kifejezi –, s nem „színről színre”. Ez a közvetlen látás csak akkor következhet be, ha az igazi én magát tökéletesen megismerve tökéletesen levált az énszemélyiségről, s nyugalmi állapotba került. Ha az új lélek szabaddá és felnőtté válik, ak-kor mutatkoznak meg neki közvetlenül olyan törvényszerűségek, mint


reinkarnáció, bűnbeesés, tükörszféra stb. Ez a „megvilágosodás”, amiről Buddha beszél; s ez a rózsakeresztesek „alkémiai menyegzője” is, melynek során a szellem világa közvetlenül tudatosul a megismerő lélek számára.Azzal, hogy óv a spekulációtól, Buddha minden tanítványnak hangos megálljt kiált. Ismerd fel, hogy semmit sem tudsz az igazságról, s értelmed-del nem is tudhatsz meg semmit! S hitbiztonságod sem első kézből való tudás. A filozófia és a hit az út első lépéseihez szükségesek: a tájékozódáshoz és az indíttatáshoz. Elérkezik azonban a pillanat, amikor a tanuló felfedezi, hogy nem állhat meg ezeknél. Mert az út célja, melyet bensőjében hordoz: a szellem világának tudatos, megismerő megtapasztalása. Amíg nem színről színre lát, nyugtalan marad, s a cél továbbhaladásra unszolja. S csak ak-kor közeledik feléje, ha – Buddha követelésével összhangban – igazi énjét a filozófiától, a hitelképzelésektől és annak reményétől is megszabadítja, hogy a megváltásban pusztán szertartások segítségével részesülhet. Mily szívesen hiszi az ember, hogy elég csupán egy rítus, egy Buddha-rend-hez vagy egy szellemi iskolához való puszta odatartozás, és már révbe is ért! Nem; mindez csupán esély, melyet meg kell ragadni s meg kell valósítani a cél elérése érdekében. Így volt ez Buddha idejében, s így van ez ma is.

A négy „brahmaállapot”

Ha az új lélek az átélő megismerés révén szabaddá tette magát az éntől és az énszemélyiségtől, s ezáltal az éntől megvonta létalapját, akkor tovább növek-szik és erősödik. Miként teszi ezt? A szellem dimenziójából táplált magatartás révén. Ebbe a dimenzióba a lélek fokozatosan növekvő mértékben lép be. Ebben a személyiség új életvitele tá-mogatja. Azé a személyiségé, amely így most az új lélek szolgájává válik. Buddhának felrótták, hogy célja az emberi egyéniség megszüntetése, egyfajta elpá ro-logtatása lenne, mely után egyáltalán sem-mi nem maradna vissza. Nem értették meg, hogy csak az énösztön megszűnéséről van szó, aminek következtében egy egészen új valóság kerül napvilágra. Ennek valóban semmi köze sincs az én régi valóságához. Hogy megvilágosodása, énösztönének kihunyása után Buddha tovább létezik, mégpedig egy új valóságból kiindulva, az vi selkedéséből megmutatkozik: ismét az


emberiséghez fordul, s a négy „brahmani állapot” alapján tevékenykedik. Ez a mindent átfogó részvét, a mindent átfogó jóság, a mindent átölelő öröm s a mindent betöltő nyugalom. Ez az igazi én négy burka, az új lélek négy nézete. Korlátozott éntudat nem észlelheti őket. Mégis itt vannak: az új tu-dattal, magával az új lélekkel együtt ezek alkotják a Pentagram öt oldalát, ahogy ezt a Rózsakereszt Szellemi Iskolája leírja.

Az új személyiség felépítése

De mi történik azzal, aki ebből a Pentagramból az emberiségért tevékeny-kedik, ahogyan Buddha is teszi? Buddha megint csak hallgat az ilyen visel-kedésnek magára a tevékeny emberre vonatkozó következményeiről. A rózsakeresztesek azonban megnevezik ezt a következményt: ez a Szent Szel-lem általi újjászületés. Ha az új lélek megvilágosodik, ha a Szellemmel való alkémiai menyegzőt ünnepli, akkor ez azt jelenti, hogy eggyé válik a Szel-lemmel, az „Atyával”. Jézus ebben az értelemben mondja: Én és az Atya egy vagyunk.Az új lélek szellemlélekként a Szellem mindenségéből cselekszik. Az új test – az új gondolkodás, az új érzés, az új akarás és az új cselekvés – a részvétben, a jóságban, az örömben és a nyugalomban fejlődik ki. Buddha nem beszél ezekről a folyamatokról, de sokkal többet tud annál, mint amennyit tanítvá-nyainak elmesél: ő véghezviszi ezeket a folyamatokat. Így élő példaként szol-gál a szellem, lélek és test helyreállított hármasegységére. A régi lélek, az én tu dat kialudt, a régi énszemélyiségtől megvonták az erőt. Ezáltal egyene-sedhet fel ismét az új lélek. Tudatos „edényként” – melybe beáramlik a Szel-lem megismerése és ereje – újra birtokában van a Szellemmel való össze-köttetésnek. S új személyiséget épít magának, egy négyszeres testet, mely ismét a Szellem eszköze. Az új lélek mindkét irányban él és tevékeny: fogadja a megismerést a Szellemtől, s erőt közvetít a test számára. Fogadja a test be-

nyomásait, s tapasztalatként közvetíti őket a Szellem részére. Így ismét kapoccsá válik a Szellem és a test között.

Ez volt Buddha tana: kioltani a régit, hogy az új élhessen. Ha a tanuló eléri ezt az ál-lapotot, akkor saját tapasztalata alapján éli át a Szellem, lélek és test hármasegységét, melyre eddig legfeljebb jelképek utalhat-tak. Megismeri és átéli, amit Buddha tudott, amiről azonban nem beszélt, nehogy akadá-lyozza a kioltódás folyamatát.

Az örök folyton megújulva egyesül a halállal, hogy megsemmisítse őt. Az anyagot formával ruházza fel, hogy a teremtmény számára tapasztalatokat tegyen lehetővé. Ezért alkották meg a formát. Ami a halálhoz tartozik, elillan. Ami az élethez tartozik, maradandó. Az egyetlen út, hogy megszabaduljunk ettől az örökös körforgástól: a feltétel nélküli önátadás az élet áramlatának, a rend erejének, az életmegvalósítás-nak. Az ember tehát cselekedjen lénye növekvő és élő tudatosságából, hogy megtapasztalhassa az örök fejlődést és rátérhessen az örök mozdulatlanságba vezető útra.

e-Pentagram 2015/5

Documents

Transcript of e-Pentagram 2015/5